Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 1. szám - Iluh István: Boglyába gyűjtött napjaim: önéletírás - I. rész
kérek, csak gyere ki a kútkávájából. Nagyapám is hiába kérlelte, hogy ne tedd tönkre anyádat, ha nincs pénze, honnan adjon neked, és csak azért, hogy tíz perc múlva már a más zsebébe legyen, amit odaad. Kálmánnak megcsúszott a lába, és beleesett a kútba. Szerencse, nem lepte el a víz. Rozi néném rohangászott segítség után. Kálmán biztos pipiskedett, mert csak az orrahegye látszott ki a vízből. Nagyapám nem tudta megállni szó nélkül, és lekiabált a kútba: na jobb-e odalenn Kálmán! Kálmánra egy félévig a hideg fürdő után nem jött rá a roham. A családban szó is esett róla, csak jót tett ennek a Kálmánnak a hidegvíz. Cser Gabinak az apja apámmal együtt volt kihordó a gyárban, nagy, magas, száraz, sovány ember — de olyan gyorsan tudott pakolni a taligára, mint senki más. Messziről repültek a téglák, olyan koccanással zuhantak egymás mellé, mintha ezer darabra törnének, de még csak le se pattant a sarka egyetlen téglának sem. S a már-már púpba csúcsosodó hátára úgy feszült a nyakló, mintha ki akarná egyenesíteni. Apámat mindig ellátta jó tanácsokkal. Egyszer mondja neki: ide figyelj, Pista! Ha sokáig akarsz kihordó maradni, adok neked egy jó tanácsot. Nézd azt a finom piros port, ami itt kering a kemencében. Amikor mi bent vagyunk, és pakoljuk a taligát, ha te amíg meg nem pakolod a taligád, addig nem vennél levegőt, megfulladnál. Hogy meg ne fulladjunk, lélegzőnk itt bent is a kemencében, és ezt a finom meleg, poros levegőt szívjuk óráról órára, napról napra, évről évre. Fogadd meg, amit most hallasz tőlem: a szádon sohase vedd a levegőt, csak az orrodon, ha nemcsak pár évig akarsz élni. Mert amit az orrodon szedsz be ebből a téglaporból, azt onnan ki bírod fújni, de amit a szádon belélegzel, azt már akkor se birod kikrákogni, kiköpni, ha egész nap köhögsz, mint a beteg szamár, mert az úgy lerakódik benned, akár a cement, és belédköt, és addig szorítja a tüdődet, amíg meg nem fulladsz. Ez az én titkom, amire magamtól jöttem rá. Látod, a huszonévest is meg tudja ölni. Elmondtam ezt én a Gyurka gyereknek is, de csak leintett mindig. És mi lett a vége? Elvitte szegényt. Apám még tíz évig dolgozott a kihordóknál és sose volt semmi baja. Ekkor még minden héten fizettek. Apám mindig csak egy fröccsre ugrott be az útba eső két kocsma valamelyikébe, de sose egy fröccs lett abból, hanem tíz meg húsz, és tudtam, hogy anyám várja a fizetést, mert a Geller Esztike néni a kölcsönt mindig csak szombat estig adta, tízszázalékos kamatra, mert ő pénzelte az egész csisznyikót, és aki rákakiit a hámfára, az bizony kiesett a kölcsön kapásból. Hívtam én apámat, jöjjön, adjuk oda a pénzt anyunak, aztán visszajövünk. Sehova, megértetted! — mondta. Én bizony elszöktem, hazavittem azt a pénzt, amit én kaptam. Anyám rohant a boltba, hogy be ne zárjon, mert nem volt otthon még kenyér se. Televásárolta a nagy kaskát. Igaz, a kölcsönre már az én fizetésem nem futotta, de anyám elment a Geller nénihez, és a kamatot odaadta, hogy majd reggel hozza a többit is, mert még Pista nem jött haza a fizetéssel. Jól van, Julis — mondta, majd elhozod, ösmerem az uradat, hogy amíg pénz van a zsebében, vagy ki nem lökik a kocsmából, addig hiába várod. Anyám adott tíz forintot, és azt mondta: ha akarsz, visszamehetsz apádhoz, de hívjad hazafele, nehogy az összes fizetését megigya. Öt perc járásra lehetett a Gábor kocsma, hamar odaértem. Apámat már a cincogó zenészek körbeállták, és húzták a legkedvesebb nótáját. A kocs- márosnak az volt a fontos, hogy minél több pénzt hagyjon ott, aki betér. így a vendégnek minden megvolt engedve. Ha kornyikál, hadd kornyikáljon, csak rendeljen is, és ne törjön-zúzzon a duhajkodó, mert akkor ki lett penderítve, és a büdös életbe nem kapott hétközben hitelbe egy kortyot se. A két kocsmáros, a Pató kocsma és a Gábor kocsma konkurrált egymással. Ha valaki nem kapott Gábornál, az ment a Patóhoz, így aztán a téglagyáriak vagy a Patónál hagyták az fizetésük nagy részét vagy a Gábornál. A legnagyobb sértést akkor követték el az asszonyok, amikor elmerészkedtek a férjük után a kocsmába. Ilyenkor aztán minden volt az ember az ivócimboráknak, csak ember 18
