Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 3. szám - DOKUMENTUM - Füzi László - Kőhegyi Mihály: Németh László levelei Basch Lóránthoz
Kodolányi az évben nem kapott díjat, csak 1937-ben.” (Gellért Oszkár: Kortársaim, Bp. 1954. 205—206. I.) A felszabadulás után megváltozik Németh László Basch Lóránthoz írt leveleinek jellege. Németh kevesebbet tartózkodik Budapesten, ritkábban találkoznak, így — ahogy a pár megmaradt levél is mutatja — egyre részletesebb beszámolókat küld Baschnak. Valóban beszámolók ezek a levelek: az írói munkáról, az eltelt időszak eseményeiről ír bennük. A múló évek is egymáshoz közelítik őket. Ahogy Németh, úgy Basch is egyre gyakrabban emlékezik a 30-as évekre: a Baumgarten-alapítvány történetének megírására készül, s az 50-es évek második felétől részletek is jelennek meg emlékezéseiből. (Fontosabb megjelent írásai: Két literátor — Osvót és Babits, Irodalomtörténet 1958/2; Egy literáris por történetei József Attila Baumgarten-díjáról, Irodalomtörténet 1959. 3—4.; „Indulás az öregkorba”, Emlékezés Babits Mihály utolsó életszakaszára, Jelenkor, 1960/5; Mester és tanítvány, Babits Mihály és Szabó Lőrinc barátságáról, Kortárs, 1966/2.; A Baumgarten-alapítvány a végrendelettől az életbelépésig, Irodalomtörténeti Közlemények 1966. 5—6.) Emlékezésének megjelent részletei azt mutatják, hogy tényszerűen, minden elfogultságtól és torzítástól mentesen igyekezett feltárni az általa is átélt irodalomtörténeti korszak legszemélyesebb vonatkozásait is. Megjelent írásait elküldhette Németh Lászlónak, az egyik itt közölt levélben Németh az Osváttal és Babits-csal foglalkozó tanulmányt köszöni meg. Németh pedig a saját — az 50-es évek második felétől megjelenő — műveit küldte el Basch Lórántnak. Ugyanakkor személyes találkozásaikról is tudnak. Németh 1951 júliusában rögzítette naplójában a Basch Lóránttal való séta gondolatait. Feljegyzéseiből idézünk: „Egy délután Leányfalun. Móricz Zsigmond írta a Villámfénynél előadása után: ,,Semminek nem örül úgy az ember, mint a rokon gondolkozásnak”. Ezt érzem én B. mellett. Az, hogy a másik ért, szárnyakat ad, egyszeriben kívül vagyunk a jelen csapdájából. Mint az egymásra talált ifjak: az absztrakció magasát járjuk, a távlatok örömét élvezzük. Nem furcsa? Akikhez az embernek nincs köze: a napi bajokról, a magánéletről, a politika avas újdonságairól kérődzik. Hozzá közöm van: s a ház mögött, a gazdag dunai táj fölött: az újkori civilizáció jellegéről — s arról a nevelésről volt szó, amelynek az iskoláit mi már úgysem látjuk meg.” Basch Lóránt mellett Németh — a számára egyre ridegebbé váló korban — az együtt- gondolkozás melegségét érezhette. Fodor András — aki Basch Lórántnál lakott albérlőként az 50-es évek elején — egy interjúban naplójának 1952. szeptember 11-i bejegyzését idézte. Ez Németh László, Basch Lóránt, Weöres Sándor és Fodor András találkozását rögzítette. (Sorsfordító pillanatok, Fodor Andrással beszélget Kabdebó Lóránt; Kortárs, 1984/10.) Itt tartjuk szükségesnek megjegyezni azt is, hogy Németh László 1954. november 5-én kelt végrendelkező levelét is Basch Lórántra bízta. Németh László Basch Lóránthoz írt leveleit a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárának gyűjteményéből közöljük, a levelek jelzete: V. 3820/121/1—12. A levelek közlésének engedélyezéséért Németh Lászlónénak mondunk köszönetét, s ugyancsak köszönetét mondunk Láng Józsefnek, a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattára helyettes vezetőjének, munkánkhoz nyújtott segítségéért. * * • 82
