Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 3. szám - Pintér Lajos: Novemberi párbeszéd: vers
PINTÉR LAJOS NOVEMBERI PÁRBESZÉD November: bölcs öregember, ködöt köhög, fehér habot: havat köp a fára, csupasz ágra. A november, én, csak én vagyok örök, pöröl s forgó szelekkel körbepörög. Eldobott újságpapír? Vagy csákó? Papírlap repülő? Lezuhanó, lapuló híreivel? Eldobott újságpapír, jövök: jön a november, forró leget s jeget fúj rája, fölkapja, röpteti, földhözvágja. Én a november, láttam apádat, nagyapádat, akit te sose láttál: láttam dédapád, szépapádat. Falevél, mindenki falevél — sziszegem, sziszegi fogaim mindenség-résein a szél, s meg se döbbenek, meg se rezzenek. Láttam költőt és hódoló fejet: meg se döbbenek, meg se rezzenek. Falevél, mindenki falevél — sziszegem, sziszegi fogaim mindenség-résein a szél, s láttam levágott kezet, országnyi testrészeket: meg se döbbenek, meg se rezzenek. Kisfecskét sose láttál, november, bölcs öregember, hülye öreg. Kisfecskét: világra tátott szájat, bölcs öregember, hülye öreg. Ezért nincs benned rettenet, se irgalom, se alázat. 14
