Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 2. szám - LÖNNROT ÉS A KALEVALA - Ittzés Mihály: Vejnemöjnen muzsikál: Kodály és a Kalevala

A — [256.] Játszott Vejnemöjenén ujja,

[257.] Harsogott a hárfa húrja.

[258.] Hegy-völgy rengett, szikla zengett,

[259.] Mind a szirték mennydörögtek.

Vikárnál a 258. sor két igéje fordítva van. Kodály a dallamhoz illesztéskor zenei-ének- technikai okok miatt cserélte meg őket. A négy soros, moll jellegű dallam unisono bemutatkozását tört (arpeggio) hárfa(= zongora) akkordok vezetik be és kísérik, á tonalitásban. A szakasz 3—4. sora a nyomaték kedvéért megismételve.

a —

_________■. ___I I . i n i ———n--------'O ii.

.nn. m m

.Rím

i--------T*

#

1------B — [262.] Még a fák is vígadoztak,

[263.] Mezőn tüskök táncot roptak.

A dallamtalan formában a 262. sor első szava: Fenyőfák. Ennek szövegi-zenei ritmusa azonban azonos a következő sorkezdettel: Mezőn. A zeneszerzői módosítással a rövidke, kis hangterjedelmű dallam ritmusa művészibbé vált a hosszabb indító szótaggal: U — helyett — u Az élénkebb tempó, az ugrándozó dallam, a szinkópáit ellenszólam és az előkékkel díszített staccato hangszerkíséret tökéletes képszerű ábrázolását, zenei kifejezését adja a szövegnek, a természet csodás táncra perdülésének. A dúr jellegű dallamocska háromszori elhangzása során jellegzetes kodályi színt kap a kíséret hangjai révén.

A — [296], Légben szárnyon kik repülnek,

[297.] Lábok ujjára leülnek [290.] Hallgatni a szép muzsikát,

[291.] A hárfának zengő szavát.

Az első tánc-közjáték é tonalitása után ismét a főhangnemet halljuk, de a hangszerkíséret más, gazdagabb. Az énekes ismétlés helyett hárfa-utójáték terebélyesíti az első visszatérést, mely egyúttal az új, romantikus-modern térerőkön hangnembe (írás szerint desz-, hangzás szerint c/sz-be) modulál.

B — [298.] Vízi hal tömérdek fajta

[299.] Kitelepszik mind a partra,

[300.] Föld alól a férgek, nyűvek [301.] mind a rög fölébe gyűlnek,

Egyetlen apró módosítás a szövegben, hogy az irodalmi közlésben az első sorban temérdek, a zeneiben tömérdek szerepel. Halkan indul a strófa két szólam „gyülekező” kánonjával, majd három-, végül négyszólamúvá bővül, szerkezetében, ritmusában egyaránt elénk varázsolva, a művészet igazsága által valóságossá téve a hajdan se volt csodát. A zongora hosszú trillája, nyüzsgő ellenmozgásos skálamotívumai segítik az ismétlésekkel és crescendóval tetőpont felé törekvő második epizód kibontakozását.

40