Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 12. szám - KRÓNIKA - Beke György: A tudós mosolya: [Szabó T. Attila]
BEKE GYÖRGY Szabó T. Attilát ritkán látni mosolyogni. Pedig derűs kedélyű, jó humorú, életvidám ember. De mintha a szemérmessége tiltaná az ilyen kitárulkozást. Ha mégis „elárulja ’’magát, mosolya rejtekező, a belső ragyogás lágy tükröződése az arcvonásokon. Ilyen derűt lesett el a tudós arcán, szemében a festőművész, Balázs Péter, 1978. január 31-én délben, a kolozsvári Belvedere szálló fogadótermében. Nyomban meg is örökítette. Szabó T. Attila beszéd közben, akaratlanul mosolyodott el. Az őszinte öröm lélek- kényszeréből. Nagykövetnek, akadémikusnak mondott köszönetét a megtiszteltetésért, munkatársainak, barátainak, Kolozs megye vezetőinek megjelenésükért, részt vállalásukért egy emberi élet ritka pillanatában. A Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagságáról szóló oklevelet vette át a romániai magyar tudós. Ez az oklevél megtisztelése egy nagy élet roppant munkájának és maradandó műveinek, s egyben — Szabolcsi Miklósnak, az MTA I. osztálya elnökének szavai szerint — megtiszteltetés a Magyar Tudományos Akadémia számára is. A magyar nyelvtudomány egyik legnagyobb alakja vehette ott kezébe — romániai elismerések, például az akadémiai Cipariu-díj, és a finnugrisztika külföldi fórumainak kitüntetései után —a piros kötésű, latin és magyar nyelvű akadémikusi „tagkönyvet”. Ezekben a pillanatokban — megvallotta — édesanyjára gondolt, akitől a nyelv későbbi tudósa az anyanyelv első szavait tanulta, munkatársaira, pályájára. És idők ködébe vesző, kevesek által számon tartott hajdani munkatársakra, akiknek józan aszkétiz- musa, megszállott nyelvszerelme és tudományos igényessége korunkban és közöttünk Szabó T. Attilában támadt fel újra. Nevükben és érettük is szólt akkor, az ő mosolyuk is megjelent a nyelvtudós arcán. És szólt az öröm éppígy a jövőnek. Mert a nyelvtudomány búvára, évszázadainak gazdája éppen azért száll alá mind mélyebbre a nyelvtörténet elsüllyedő rétegeibe, hogy a messze múltból a távoli jövő számára is felhozza a nyelvi épség, szépség, a megmaradás és újrateremtődés, anyanyelvi önmagunk törvényeinek titkait. Szabó T. Attila ismeri e titkot. Megosztja mindenkivel. A nagy tudósok fönségével és a mindennapi népnevelők nyíltságával, közvetlenségével. Mosolya biztatás, a megszakít- hatatlan folytonosság derűje. A TUDÓS MOSOLYA 95
