Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Andrassew Iván - Pál János: Prolilét-ra: részlet
ütésnek. Hárman laktunk abban az egy szem szobában. Később ez sok baj forrása lett. Senki nem tudott nyugodtan maradni. De mint gyerek, én remekül megvoltam. Anyám mindig megfőzött. A haverokkal csatangoltam. Eljártunk gázálarcot lopni a Teve utcába, fürödni a Dunára. Anyám mindig kérlelt, hogy ne menjek, mert ennyien meg annyian belefulladtak... Dumálhatott nekem is, mint a többieknek. Soha nem értettem, honnan tudja megállapítani, hogy fürödtem. Mert mindig időre otthon voltam. Csak később, jóval később mondta el, hogy a szagomról. Talán már akkor is olajos volt a víz, de különben is, a tisztának is van szaga. Meg aztán homokos volt a zoknim. Nekünk éppúgy volt bandánk, mint majdnem mindenkinek. Elfoglaltunk egy hőelosztót. Az egy akna, ahol fordulnak a csövek. Kifli alakban, a hőtágulás miatt. Az lett a főhadiszállás. Nagy gőz, meleg: párás lett a ruhánk, de az a miénk volt, szent hely. Később, sokkal később, amikor már a Tömöri utcai iskolába jártam ... az iskola mögött lakott egy barátom. Valamikor, a háború előtt ott egy fürdő volt. Csak a beton- placc maradt meg. Befészkeltük alá magunkat. Az aztán tényleg a miénk volt, mert mi tettük „lakhatóvá”. Mígnem az egyik haverunk, a Csillag Csaba ... Ő villanyszerelő inasnak akart menni, és mint ilyen, szaktekintélynek számított közöttünk. Természetesen ő szerelte be a villanyt. És agyonvágta az áram. Nem, nem szerelés közben. Bevezette szegény, világított is, amíg el nem kezdett esni. Egy kéteres vezetékbe szöget vert, hogy a falhoz rögzítse. Velünk nem foglalkoztak. Az egyik haverom apja volt ott a házfelügyelő. Fél év felfüggesztettet kapott. Amikor megcsapta az áram, akkor még nem tudtuk. Elvitte az anyja. Csak később tudtuk meg. Az apja meg előtte halt meg, fél éve. Aztán ez szét is robbantotta a társaságot. IV. IV. Állami Díj? Nem, dehogy. Kongresszusi oklevelet nyertünk. Van már „szakma kiváló brigádja” címünk, meg a tröszté .. . Azért nem lett állami díjas, mert még nincs tizenöt éves. Egyébként mindent megkaptunk, ami elérhető volt, azt mi elértük. Persze, kell egy ilyen. Én azt mondom neked, ha a Kapitány marad itt az igazgató, még a fakoszorút se kapjuk meg. Ez biztos. Egyszerűen most jól menedzselnek bennünket. Ez egy olyan munkaterület, ahol marhanagy értékek mennek át a kezünkön ... Igen, tényleg marhák. Marhanagy marhák. De komolyan: kulcsszerepünk van. Gyakorlatilag nélkülünk a vágóhíd leáll. De én úgy látom, hogy mi csak azt tettük meg, amiért megfizetnek. Semmi többet. Ezek csak adminisztratív, fiktív eredmények. Mi ugyanezt csináltuk tíz évvel ezelőtt is. Tanulás, hármas jelszó . .. túró! A világon semmit nem csináltunk a címeinkért. A brigád krémje már el is ment. Most tartani kell a létszámot. Már lakatosokat is fölvettünk. Már a takarítónők is tagok! Csak azért, hogy ne csökkenjen a létszám, mert az negatívum. Vágólegény nincs, nem jön egy sem. Tehát mi úgy értük el az eredményeinket, hogy pontosan annyit termeltünk, ameny nyit kellett. De nem is tudunk többet. Hiába vállalnánk, hogy ezentúl ennyivel és eny nyivel több marhát vágunk, ha nincs több. A kapacitásún kát sem használjuk ki. Négyszáz31
