Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 12. szám - Vaderna József: Kentaur: vers
VADERNA JÓZSEF KENTAUR Téren és időn kívül megtestesedő kentaur — anyanyelvemen, bűnül beszél rólam az Úr! Emberfej, lóhát, paták. Ülök rajtam és szaggatom sörényem baljós zu hatagát — az önsorsrontó bitangon. Egyszerre magamon és alattam viszem a fölüllevőt, aki ver. Himnuszosan és meghasadtan utolsó hazám hagyom el. Embertestű lófej ingáz, vagy lómozdította emberarc? Túlél a gyehenna nász, a rámméretezett kudarc? Egymásból nő már a bilincs. A szív, a marj, a lapockák. Csillaggal abrakokat a giccs. Egy nő simogatja pofám. Két mellső patám megemelem, dobnám le magam. Hiába, Ahogy veletek — végleg összenőttem, szügyemig tajtékzik a vágta. Vagy elfajzom lassan: görög mutáció. Átok torzít, futtat patanyommal. Felülök halálomra. Semmi a szó. Kentaur-ének. Ennyi voltam.
