Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 11. szám - DOKUMENTUM - Ö. Kovács József: Egy történész-portré margójára: száz éve halt meg Hornyik János
mehetünk el a múlt század jeles történetírójának kijáró tisztelet nélkül. Különösen akkor indokolt ez, ha eredeti szándékát és műveinek értékét állítjuk egymással szemben, mely túlnő egy szűk értelemben vett helytörténeti monográfia keretein. S ha nem is nevezhető Hornyik a szépírás mesterének, az azonban bizonyos, hogy a történtek puszta rekonstrukcióján túlmenően adatait, mondanivalóját világos gondolati mederben tartotta, műveiben az összefüggések feltárására és bemutatására törekedett. Történelemszemléleti alapelve is a tudatosságot, az aktuálpolitikai átgondoltságot tükrözi: „mert a történelem, mint a növény szabad légben, csak szabad sajtó hatálya alatt virul. Sokat nem szabad, sokat nem merünk, sokat nem akarunk megírni: majd ha minden adat nyilvánosságra kerül: e korszak is megleli saját történetíróját.”16 Kecskemét mezőváros gazdasági fejlődésének gyökereit elsőként ragadta meg, kimutatva, hogy két emeltyű gyarapította a város népességét, gazdagította jövedelmét, mégpedig a szabad föld és az önkormányzati helyhatóság. Elsőként tisztázta a város keletkezésének történetét, miszerint az elpusztult falvakból és nem földesúri birtokból alakult.16 Mindezeket a megállapításokat és minősítéseket egyetemes történeti kategóriák alapján végezte el, így nyilván olvasott és hallott a kor történelemszemléleti áramlatairól, vitáiról.17 E vázlatos méltatásnak mellékzöngéit jelentik tévedései, időnként romantikus képei, mint például: „A városi polgárok egyszerű régi erkölcsökben tiszta magyarok, boldog megelégedésben élő szorgalmas emberek . . ,”18 A jelen aktuális problémáit gyakran fejezte ki a múlt tanulságot szolgáltató példáinak historizáló leírásával, felhasználva a bővebb publicisztikai lehetőségeket, ugyanis 1868. októberében a jó tollú Madarassy Lászlóval egy ismeretterjesztő hetilap, a Kecskeméti Lopok szerkesztését vállalta el. E népművelő, felvilágosító munkához a történet- írás műhelyéből kölcsönzött eszközöket. S történelmi tárgyú cikkeivel próbált hatni olvasóközönségére. Széchenyi eszméinek erős hatására fejtette ki újságírói programját: „igen is ide tartozik népünk elhanyagolt vagyoni és erkölcsi állapotának megismertetése, s mindazon tényezők kijelölése, melyek egy népes embertanyát virágzó várossá, annak lakosait önálló, értelmes, vagyonos polgárokká, s a haza és nemzet hasznos tagjaivá átalakítani képesek. Ez igénytelen sorok írója ily irányban óhajt e lapok hasábjain napszámoskodni, — s lelke legmélyebb meggyőződéséből származott jó szándékú munkálódását polgártársainak becses figyelmökbe ajánlja.”19 A mendemondák világát elvető történeti cikkeinek, tanító célzatú írásainak közlése mellett egy megvalósíthatatlan célt is tűzött a lap feladatai közé: politikamentessé óhajtotta tenni érdeklődésének irányát. E szerkesztői pályafutás, valamint a kiegyezés-párti Hornyik politikai álláspontjának, s tetteinek felvázolása azonban már más írás tárgyához tartozik ... Az itt közölt levelek — válogatás egy eddig ismeretlennek számító irategyüttesből — is csak futó pillantás erejéig engednek bennünket bepillantani Hornyik életébe. Az életpálya morzsáin kívül nem nyújtanak többet, viszont némi fényt vetnek Hornyik Szilágyi Sándorhoz, illetve a nagykőrösi történészekhez való szoros kötődésére, amely 1866-ban valószínűleg megszakadt, ugyanis Szilágyi visszatérhetett Pestre vidéki „száműzetéséből”. A dokumentumokat teljes terjedelemben, betűhív formában (interpunkció) közöljük, lelőhelyük az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára, valamint a Bács-Kiskun megyei Levéltár. Valamennyi levél Szilágyi Sándornak szólt, kivéve a másodikat, melynek címzettje ismeretlen. 86
