Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 11. szám - MŰHELY - Fehér Zoltán: Csicsija babája: egy kétnyelvű falu gyermekfolklórjának szerepe a népi nevelési gyakorlatban
Krusna korica medvama Ko se i jós éupa Tomu nek umre mati (Kenyérhajacska köztetek, Aki tovább verekszik, Haljon meg az anyja) Árulkodni nem illett, aki megtette, ezt hallhatta: Árulkodó júdás, Kell-e piros tojás, Visszaviszi nyuszika Gumibugyit hoz vissza. A kis csoport néha mégis az árulkodás kilátásba helyezésével próbálja jobb útra téríteni azt, aki „kilóg a sorból.” Mög lösző mondva, Ki lösző dobva, A szemétdombra Ott vannak az egerek. Kirágják a beledet A gyermeki társadalom „árucseréjének” is vannak mondókái. A szegény gyerek gazdagabb társától úgy kért egy kis uzsonnát, mintha koldus volna. Magát nyomoréknak tetetve recitálta: Posiala me ruka, Nek mi dades rucka Jel ako mi ne das rueka, Taka nek ti ostane ruka (Elküldött a kezem, Hogy adjál reggelit mert ha nem adsz reggelit, Ilyen maradjon a kezed) A csere végérvényességét mondókával pecsételték meg: Cserebere fogadom, Többet vissza nem adom. A jövőt játékos jósló mondókával fürkészték. Egy csomó füvet dobtak föl, közben pedig énekelték: Akire ráesik, pap lösz! Az igazmondás játékos próbájának tekinthető a következő „vallatás”: —Vótál kertbe? — Vótam. — Láttál farkast? —■ Láttam. — Féltél tűle? — Nem. Ekkor a kérdező a másik szeme előtt kezdi rázni a kezét. Ha a felelő pislogni kezdenem mondott igazat. A beugratók a rímek szentencia-erején, a gyermek számára kétségbevonhatatlan igazságot tartalmazó voltukon alapulnak. — Rekmi: Hét! — Hét — Id na dubre plet! (Mondjad: hét. Menj a ganéra gyomlálni!) Énekes-táncos gyermekjátékok — Pszichoszexuális fejlődés Negyven-ötven éve nagyböjt idején a falusi (belterületi) utcák végeiben, a páskumon (legelőn) vagy a szállások félvad ősi gyümölcsösei körül az úgynevezett pojánc-okon (játszótér) játszották az alábbi játékokat. Ezek az alkalmak elsősorban a prepubertás és a pubertás korában lévő fiatalok seregszemléjét jelentették, de még a fiatal házasok is közéjük vegyültek. A lányok táncos játékaiba fiúk ritkán álltak be, csak nézték leendő párjukat. Itt látszott meg, ki milyen mozgású, mennyire formás, mennyire ügyes. A fiúk szívesebben játszották a sportjátékokat, mint például a botos „kandászozás”-t meg a „buhé” nevű kergetősdit. Ezekben viszont a lányok szívesen részt vettek. így is megnyilatkozott a kislányok nőies s a fiúk férfias jellege. A szülők meg a partról vagy a gyalogszékről gyönyörködtek gyermekeik ben. A lányok gyakran felszalagozott tüskös botokkal érkeztek, a tüskökre pattogatott kukoricát tűztek. Olyanok voltak, mint egy virágzó tavaszi gyümölcsös. A gyermekdalok szövege gyakran a felnőttek szerelmes és lakodalmas dalainak töredékeiből áll, dallamuk, szerkezetük viszont még a prepubertás előtti kor zenei anyagának jegyeit viseli magán. Ebben a műfajcsoportban az igen gazdag magyar szövegű dalok mellett mindössze egyetlen rác szövegű kóló dallam került elő. „U Bernatu cark- va od rogoza ...” Valószínűleg „U Banatu” szavakkal kezdődhetett eredetileg, de egy bátyai család ragadványneve kiszorította a bátyaiak számára ma már mit sem jelentő „Bánát”-ot. (A Bánátban sásból templom ...) A dal harmadik sora meglepetésre (vagy talán az eddigiek alapján nem is meglepő) így hangzik: „Hány szál legalább, kácsa na bográcsu, Mindenféle fodormány kácsa na bográcsu”. A szerepjátszó és váltó játékok közül a közismert Fehér liliomszál itt két változatban is megvan. Az egyik: „Lázár vödd föl lábodat, Támaszd föl a karodat...” kezdettel. A másikat teljes egészében közlöm. Bársony ibolyácska, ugorj a Dunába Támaszd meg magadat két aranypálcába Fésülködjél meg, mosakodjál meg Törülközzél valakinek rózsás kötényébe Újabb találkozás a gyermekfolklórral—Az „underground” Vajon keletkeznek-e ma is újabb alkotások a gyermekfolklórban? Kapnak-e a gyerekek titkos csatornákon ismeretlen, felnőttektől eddig nem hallott mondókákat? Alkotnak-e maguk is? Ha a népköltészet a parasztságé, a gyermekfolklór a parasztgyermekeké, azt gyanítjuk, hogy a falu mai ifjú nemzedéke már ezen a téren is a könyvkultúrából merít. Vagy máshonnan is? 82
