Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 11. szám - MŰHELY - Lengyel András: Müller Miklós és a Szegedi Fiatalok
Müller újabb — 1936. szeptember 18-i — levele azonban inplicite elárulja, Buday nem volt elutasító. Látott lehetőséget a kiadásra (igaz, úgy tetszik, csak „külső” pénz bevonása esetén), s kérte is, Müller küldje meg neki a leendő könyv anyagát. Ez meg is történt. Müller szeptember 18-án már azt írta Budaynak, hogy: „A mai napon csomagként postára adtam 23 darab fényképet. A sorozat még nem teljes, mert hiányzik belőle a töltés megbeszélt fotográfiája és még egy vagy két kép, amivel kiegészíteni, ill. feljavítani szándékozom a sorozatot. Úgy gondolom azonban, hogy a tárgyalások lebonyolításához egyelőre elég, amit most küldök, a kiegészítést pedig majd az Ön által megjelölt időben és helyre, késedelem nélkül megfogom küldeni.” E levelében sorozatszerkesztési elképzeléseiről is írt: „A képek sorrendjét tekintve, elgondolásomat római számokkal a hátlap felső bal sarkába jegyeztem. A IV.,IX. helyére a készítendő felvételeket, a XIV. és XV. helyére az Önnél lévő lakás, ill. konyha képeket tervezem. A sorozat legvégére természetesen a készítendő töltés-kép kerül. Első képnek azért nem szeretném a munka kezdetét, ill. a szántóföldet beállítani, mert így azt hiszem az egész sorozat túlságosan munkadicsőítő jelleget nyerne, míg az utolsóul berakott monumentális töltés eléggé érzékelteti a végzett munka nagyságát; a szociális tendencia rovása nélkül.” Nagy kár, hogy e könyv anyagát nem tudjuk azonosítani; csak sejthetjük, hogy később megjelent képei részben e sorozatból kerültek ki. Ekkorra egyébként eldőlt a bevezetés sorsa is: „Ami az előszót illeti — írta Müller — itt teljesen szabadkezet nyertem, tekintve, hogy a tervezett írás [ti. nyilván Túri Istváné — L. A.] a mai napig sem futott be. Önre bízom tehát, ki legyen az, aki megírja.” A levélből kiderül, a tervezett könyv kiadásának (egyik) finanszírozója a braun- schweigi Franke und Heidecke cég (Fabrik Photographischer Praezisionsapparate G. M. B. H.) lett volna. Müller velük tárgyalt, őket akarta megnyerni, hogy — reklám- kiadásaik terhére — finanszírozzák a könyvet. (Müller ugyanis a gyár egyik géptípusával, egy ún. Rolleiflex géppel dolgozott.) A „Rolleiflex-gyárral” október elejéig folyt a tárgyalás; a levélmásolatokat, tájékoztatásul, október 8-án küldte meg Budaynak Müller. Ekkor találkozni is akart mentorával: „hivatkozással szegedi beszélgetésünkre és az Ön pesti útjára írom, hogy a napokban (szombaton vagy vasárnap) néhány napra én is Pestre utazom. Természetesen nagyon szeretnék ott találkozni Önnel.” Édesapja súlyos betegsége miatt azonban Buday ekkor nem utazott föl a fővárosba (olaszországi útját is elhalasztotta), így találkozásuk ekkor elmaradt. Szerencsénkre* tehetjük hozzá, mert e helyzetben Müller újra levéllel volt kénytelen fölkeresni szegedi mentorát, s e levélből fény derül a tervezett könyv finanszírozásának néhány egyéb lehetőségére is — s arra, hogy e ponton Ortutay Gyula is bekapcsolódott a Kubikosok sorsának alakításába. „Nagyon bánt, hogy nem találkozhattunk itt fenn” — írta október 12-én Pestről Müller Budaynak. „Ortutay doktor úr azt a közvetítő javaslatot tette, hogy ha Ön megírja neki a direktívákat, melyeket az egyes helyeken (Vöröskereszt, Szociálpolitikai Intézet) szem előtt kell tartania, eljárna az érdekemben, illetve a «Kubikosok» érdekében.— Egyben azt is kéri, hogy ha erre sor kerülhet, az illető helyekre is írni szíveskedjen, hogy őt ott megfelelően fogadhassák. — Tehát sürgősen kérjük szíves értesítését.” „Én a magam részéről — tette még hozzá — addig semmit sem tudok csinálni semmilyen irányban, míg Öntől útbaigazítást nem kapok és ha a könyv az Ön elutazása miatt nem jelenhetnék meg a kollégium kiadásában, nem tudom, merre forduljak.” Aggodalma jogosnak bizonyult. A Kubikosok Művészeti Kollégiumi kiadása, mind e tervek ellenére, Buday családi gondjai s Olaszországba való utazása miatt lekerült a 73
