Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 11. szám - MŰHELY - Lengyel András: Müller Miklós és a Szegedi Fiatalok
LENGYEL ANDRÁS MÜLLER MIKLÓS ÉS A SZEGEDI FIATALOK* A magyar szociofotó történetének keveset emlegetett, csak újabban „fölfedezett” (pontosabban: újrafölfedezett) alakja Müller Miklós. Nem azok közé tartozik, akik korai haláluk miatt estek ki a művelődési élet eleven emlékezetéből — ő ma is él. De nem itthon; élete úgy alakult, hogy a magyar szellemi életből korán kiesett: már 1938-ban, 25 évesen — Hitler Ausztriába való bevonulása után, az első zsidótörvénytől fenyegetve — elhagyta az országot. Előbb Párizsba ment, ahol pl. Picassóval is megismerkedett, majd Marokkóba, Portugáliába költözött; a háború után, 1947-ben pedig áttelepült Spanyolországba, ahol nemzetközileg ismert, s elismert fotóművész lett. Munkássága így a magyar szellemi életben „csak” mint a népi írói mozgalom kísérő- jelensége, szociofotós igazolója és megerősítője alkot külön fejezetet; ő maga pedig egy lezárt történeti szakasz művészegyénisége. Az I. világháborút megelőző utolsó teljes békeévben, 1913-ban született Orosházán, a „legnagyobb magyar faluban”. Apja, dr. Müller Jenő helybeli ügyvéd, ügyvédi munkája mellett, az Orosházi Takarékpénztár alelnök-jogtanácsosa is volt; kormányfőtanácsos, a zsidó hitközség elnöke — helyi notabilitás. Albertini Bélának adott interjújában az idős mester valószínűleg eufemisztikusan fogalmazott, amikor csak annyit mond róla, hogy „rendezett anyagi körülmények között élt.” (Fotóművészet, 1983. 4. sz. 3.) — A család helyzete a pusztán rendezettnél valószínűleg jobb volt. Az apa maga egyébként fölvilágosult, „szabadgondolkodó” főnek számított, tagja volt a szabadkőműves mozgalomnak is. Amikor 1924-ben Móra Ferenc Orosházán járt, az író, nem véletlenül, nála, a szabadkőműves-„testvérnél” szállt meg. Érthető hát, hogy a családban — Müller Miklós emlékezete szerint — „teljes gondolatszabadság uralkodott, és — vallotta évtizedek távolából is — nem élhetek elég sokáig ahhoz, hogy meghálálhassam szüleimnek azt a boldog gyermek- és ifjúkort, amiben részesítettek.” (Fotóművészet, 1983. 4. sz. 3.) Neveltetéséről keveset tudunk. Alsóbb iskoláit Orosházán végezte. 1923-ban, tízévesen a hódmezővásárhelyi gimnázium diákja lett. Az első osztályt azonban épphogy elkezdte. Apjának barátai azt tanácsolták nekik, ne Vásárhelyen, hanem Szegeden, a piarista gimnáziumban folytassa tanulmányait, amely akkor a régió egyik legjobb iskolájának számított. Müller Miklós így Szegedre került, az 1924/25. tanévben magántanulóként, majd rendes tanulóként a piarista gimnáziumba járt. A második osztályt, amelyet voltaképpen Orosházán élve végzett,s csak 1924 augusztusában, decemberében és 1925 júniusában tanult Szegeden, jó eredménnyel zárta. (Értesítő, 1924—25:53.). 1925 őszétől lakása is Szegeden volt. Diósi Géza osztályába került, osztálytársai közt volt a későbbi futball-kapus, Pálinkás József — s a majdani író-irodalomtörténész, Sőtér István. A harmadikat jó eredménnyel, a negyediket gyengébbel, sok hármassal végezte. (Értesítő, 1925/26:36,1926/27:61.). Fényképészet iránti érdeklődése már itt, ezekben a korai években jelentkezett. Tizenhárom éves korában, 1926-ban ajándékba kapott,,egy 6X9-es lemezes ICA fény* Müller Miklós Buday Györgyhöz írott levelei Buday fiatalkori iratanyagában, Szegeden találhatók. Ismeretükért a művész húgának, dr. Buday Margitnak tartozom köszönettel. (A szerző.) 67
