Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 11. szám - MŰHELY - Ohati Nagy László: Muharay Elemér életútja
sikerült biztosítanunk. Muharay Eleméren keresztül — aki az ellenállási mozgalom egy másik csoportjában dolgozott, s akivel Somogyi Miklós elvtárs, a Kommunista Párt Katonai Bizottságának tagja hozott össze — rövidesen sikerült hat láda úgynevezett Vécsey-féle kézigránátot kapnom.” — Ugyanott: „Még november első hetében sikerült szereznünk 7 — azaz hét — darab páncélöklöt! Rendkívül nagy kincs volt. Magam hoztam el vállon egy este Muharay lakásáról, Laci vitte el Térrel motorkerékpáron az angyalföldi raktárba.” — A továbbiakban: „A vasasok december derekán — konspirációs hibák folytán — leszakadtak. Utána ugyan sikerült őket .felszedni’, s többször is adni nekik robbanóanyagot, de ez az egy hét is behozhatatlan veszteség volt. Adtunk az anyagból egy Galamb utcai polgári csoportnak is, azon kívül a Muharay Elemér körül csoportosult ifjúságnak is, Tónin keresztül.” Fehér Lajos így történt című önéletrajzában részletesebben is írt erről. Tóniről például megtudjuk, hogy Schubert Antal ifjúmunkás, a leventeegyüttes tagja. E két könyvben a szerző teljes korrektséggel az előfordult sikertelenségekről is beszámol. Az ellenállók természetesen az ilyen esetekben is az életüket kockáztatták. Székely Endre akkor már a munkásmozgalom ismert, megbecsült karnagya és zeneszerzője volt. O egyebek között így emlékszik vissza a Párttörténeti Intézet Archívumában őrzött életrajzában a Muharayval való együttműködésre: ,,. . . a fenti tevékenység mellett (kapcsolat Mihály Andrással — O. N. L.) kaptam aztán azt a feladatot is, hogy a Muharay Elemér-ügybe folyjak be.” Muharay Elemér egy népikultúra-kedvelő ember, egy tánccsoportnak, a NÉKOSZ- ista csoportnak (pontosabban: akkor még a györffyista csoportnak — O. N. L.) volt a vezetője. Vitányi Iván is tagja volt már ebben az időben a csoportnak. A feladatnál ismertették, hogy Muharayéknak van egy fegyveres szervezetük Lágymányoson, Muharay Elemér lakásán. A feladat az volt, hogy próbáljam meg ezeket pártutasítás alapján ráncbaszedni, azaz olyan akciókra rábírni, amelyek nem állnak ellentétben a párt tevékenységével, nehogy a kétféle tevékenység egymással összeütközzék. Mu- harayék rendkívüli bátorságról tettek tanúságot. Nem egy esetben volt, hogy síneket robbantottak, az összekötő vasúti hidat megrongálták, német vonatokat tettek tönkre. Voltak komoly fegyvereik, de mindenféle irányítás nélkül, .saját szakáiIra’ dolgoztak. Ezt akarták úgy megszüntetni, hogy Major Tamás útján összehoztak Muharay Elemérrel. Egy ideig én irányítottam a tevékenységüket”. — Hamarosan el kellett hagynia lágymányosi lakását, családját, mert elfogatási parancsot adtak ki ellene. A csoport főként a pesti oldalon működött. Egy ideig — a lebukásig — Vitányi volt az összekötő Somogyi Miklós és Muharay között. M. Kiss Sándor és Vitányi Iván 1983-ban megjelent könyvének (A magyar diákok szabadságfrontja) egyik fejezete foglalkozik ellenálló tevékenységével, csoportjának 1944-es tetteivel. Hangsúlyozzák: „Története csak részben tartozik tárgyunkra, az ellenállási diákmozgalomra, hiszen számos vonatkozása van az ellenállás más csoportjaival. Muharay maga sokirányú tevékenységbe kezdett és széles körű kapcsolatokat épített ki.” Ezt mutatja például S. Hegedűs László esete is. Ő már, mint nagykőrösi fiatal, 1941-ben ismerte Muharay színjátékait, kulturális programját, de személyesen csak 1944-ben találkozott vele, Somogyi Imre budapesti, alagsori ,,műterem”-lakásában. S. Hegedűs ugyanitt ismerkedett össze Gidófalvyval is. Mind Somogyi Imre, mind ő Gidófalvy-féle KISKA-igazolvánnyal tevékenykedett a fővárosban hónapokon át. Ugyanekkor a három férfi három különböző ellenállási csoportba tartozott. Visszatérve Muharay csoportjára, igen figyelemreméltó M. Kiss és Vitányi következő megállapítása: „Érdekes helyzet alakult ki, melyet abban az időben keveset találunk. Létrejött egy olyan baloldali mag, amely körülbelül felerészben ifjúmunkásokból 60
