Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Tóth Tibor: Két szoba komforttal: [lakáshelyzet]
•* * * K. Sándor és felesége nem sok reménnyel nyitott be az OTP-be. Pénzük nem volt, inkább csak a lehetőséggel rendelkeztek, hogy egy bizonyos évi összeget meg tudnak takarítani. Az OTP-fiók vezetője kedvesen fogadta őket, de ahogy mondta: „saját erős befizetés” nélkül nem tud foglalkozni az üggyel. Valami reményt mégis megcsillantott előttük. Tájékoztatta őket arról, hogy a tanácsok maguk is építenek társasházakat, s ezeket bérlakások formájában adják oda az igénylőknek. Épp az ilyen pénzteleneknek, mint ők. K. Sándor és felesége röpültek a tanácsházára. Amíg odaértek, tízszer is elképzelték, hogy otthagyják az albérletet, és beköltöznek, mondjuk, a harmadik emeletre. — Te, Sanyo! így még bútorra is jut pénzünk. — Mindenre, szívem! — Gondoltad volna? — Hitted volna? — Remélted volna? Szerettek volna ott, a tanácsháza előtt összecsókolózni. A lakásügyi előadó ugyanolyan szívélyesen fogadta őket, mint az OTP-fiók vezetője. Felvette az adataikat, feljegyezte a szociális körülményeiket. Mondta, hogy majd helyzettanulmányt fognak végezni. Mosolygott, mindent megértett, s elmondta, hogy fiatal házas korukban ők is sokat küszködtek a férjével, de azóta már saját lakásukban laknak. Még biztatta is a fiatalokat. K. Sándorék örömét csak egyetlen mozzanat rontotta el: a névjegyzékben, amelyre felírták őket, a hetvenkettedikek voltak. # * * a lakásügyi előadó: A sorbanállás az OTP-ben is nagy. De oda csak azok mennek, akiknek pénzük van. Ide viszont olyanok jönnek, akik nem rendelkeznek kellő tőkével. Magyarul: akiknek egyetlen fillérjük sincs. Őszinte leszek: ezek sokkal többen vannak. Az OTP úgy rangsorol, hogy egymáshoz veti az összegeket. Akinek több pénze van, az előbbre kerül. Nekünk a szociális helyzetet kell mérlegelnünk. Ebbe viszont annyi minden belefér, hogy a szempontok legalább olyan hosszú listát alkotnak, mint a jelentkezők. így nagyon nehéz dönteni. Mert ki a jogosultabb? Egy elvált asszony két gyerekkel? Egy kisfizetésű sokgyerekes munkáscsalád? A város egészségügyi ellátását javító, letelepedni kívánó kezdő orvos? A két szobát tizedmagával használó házaspár? Vagy ez a két fiatal pedagógus, akiknek sem eladható ingatlanuk nincs, sem olyan szüleik, akik ki tudnák nyitni a bugyellárist? Ki tud igazságos lenni ilyen esetekben? Hiába veszünk minden szempontot figyelembe, öt elosztható lakásunk van, és hetvenkét jelentkezőnk. * * ¥ B. Károly édesanyja megértette a fia problémáját. De nem magára gondolt, amikor beleegyezett a ház eladásába; nem az vezérelte, hogy tehetetlenségében majd legyen valaki mellette: afiatalokon akart segíteni. 40
