Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 10. szám - SZEMLE - Sztrinkó István: Kiss Áron: Magyar gyermekjáték-gyűjtemény: [könyvismertetés]
SZEMLE kiss Aron MAGYAR GYERMEKJÁTÉKGYŰJTEMÉNY Kiss Áron könyvének újra kiadásával a Tudománytár megfelelt felvállalt sorozat-címének, mivel az eredeti, 1891-es kiadásból napjainkra igen kevés példány maradt fenn. Ezért a szakkutatók, a folkloristák, népzenekutatók, a gyermekélettel foglalkozók is csak nehezen jutottak hozzá a könyvhöz, s különösen nehezen érhették el azok, akiknek eredendően szánták, a tanítók, pedagógusok. A gyűjtemény létrehozása Kiss Áron (1845— 1908) érdeme volt, aki nagykőrösi tanítóskodása után a budapesti polgári iskolai tanítóképző igazgatójaként dolgozott, és jelentősét alkotott mint neveléstörténeti szakíró és néprajzkutató is. Az 1883. évi Országos Tanítógyűlés elfogadta Kiss Áron azon javaslatát, hogy gyűjtsék össze a hazai gyermekjátékokat dallamaikkal együtt, mert így megismertethetik az iskolákat az igazi magyar játékkinccsel. A gyűjtésben több mint kétszáz tanító vett részt az ország egész területéről, s ebből, az önzetlen munka révén létrejött hatalmas anyagból rendezte sajtó alá Kiss Áron Sztankó Béla zenetanár segítségével az első reprezentatív magyar gyermekjáték-gyűjteményt. Sajnos a könyvnek maradandó hatása az óvodai és iskolai nevelésre nem volt, sokkal inkább értékelte és használta a néprajzi kutatás. Már a megjelenés évében, 1891-ben így ismertették az Ethnographiában: „Ez a nagyszabású alapvető mű úgy pedagógiai és nyelvészeti, mint népzenei, népköltési és néprajzi tekintetben egész kincsesbányát tár fel a tudományos kutatás számára .. Ismerte és sokat merített e gyűjteményből Bartók Béla és Kodály Zoltán is, de a megjelenés óta eltelt évek folklórkutatása számára is kikerülhetetlen példatár. A gyűjtemény tartalomjegyzéke közel ötszáz címszó alatt sorolja fel a játékokat, s a legtöbből nemcsak egyet-egyet, de számos variánst is közöl. A felnőttek játékai ölbeli gyermekkel éppúgy megtalálhatók, mint az állathívogatók, kiolvasó mondókák, a párjátékok, a számos kör- és láncjáték, vagy a különböző tárgyakkal folytatott játékok. Az énekes-táncos játékoknál legtöbbször a kotta sem hiányzik a kötetből. Több kecskeméti, Kecskemét környéki játékkal is találkozhatunk a gyűjteményben, olyanokkal, amelyeket ma már alig-alig ismer valaki, vagy pontosabban a mai gyerekek közül szinte senki sem játszik. Ugyan ki játszana ma a Li- básdi, Gyűrüsdi, Pipám, pipám prédikám című játékot, vagy melyik gyerekcsapat használja még ma is ezt a kiolvasót: Elmentem én a szőlőbe, Szőlőt csipegetni, Utánam jött egy vén asszony, Jól megveregetni, Elbújtam én a nád közé, Sípot csinálgatni. Az én sípom csak azt fújja: Dirr, durr, csapodár, Ketten fogtunk egy békát, Neked adom a farkát. Igazán szép feladatot jelentene hagyományőrző csoportoknak, szakköröknek ezeket a játékokat újra feléleszteni és terjeszteni. Kiss Áron érdeme nem csupán abban van, hogy a gyermekfolklór régi darabjait megmentette, rögzítette, de a tudatos gyűjtés szükségességére is felhívta a figyelmet, s nem eredménytelenül, hiszen az utódok már számos gyermekjáték-kötettel gyarapították ismereteinket. így mind alaposabban megismerhető a gyermekélet, a gyermekköltészet, s ugyanakkor egyre több példán vizsgálhatjuk, elemezhetjük népköltészetünk olyan rétegeit, amelyek töredékeiben csak a gyermekfolklórban maradtak fenn. Kálmány Lajos (1852—1919), a szegedi táj kiemelkedő jelentőségű folklórkutatója, úgy fogalmazta meg ezt a gondolatot, hogy a nép gyermekköltészete „valóságos tárháza, valóságos menedéke a nép- költészetnek .. . Van itt az egyszerű rímes soroktól s altatóktól egész a balladatöredékig minden ágából a népköltésnek s az életben előforduló cselekedeteknek ... ha szél éri, tördeli a népköltés valamelyik ágát, addig hajlik jobbra- balra, míg erre az ágra borul, a gyermekjátékféle ágra, ebbe azután beleforr, ezért valóságos menedék.” A szakirodalom részletezése nélkül elegendő arra utalni, hogy a gyermekjátékokban milyen gyakran emlegetik a török gyerekeket, Lengyel László jó királyunkat. Szent Erzsébet hídját. A történelmi események töredékein túl hasonlóképpen a mágikus eljárások emléke is megmaradt a gyermekköltészet szövegeiben, mint pl. a visszafelé olvasás, a dobbal varázslás, vagy a szeplők eltüntetését célzó mondókák. Érdekes, ha nem is egyszeri olvasásra, inkább lapozgatásra, szemelgetésre ingerlő könyv kerülhet a kutatók, a pedagógusok, s népi kultúránk értékei iránt érdeklődő olvasók könyvespolcára a gyermekjáték-gyűjtemény újbóli kiadásával. Csak sajnáljuk, hogy magas, 350, — Ft- os ára megint csak gátat szab annak, hogy mindenkihez, akit érdekel vagy szüksége van rá, eljusson. (Könyvértékesítő Vállalat, 1984.) SZTRINKÓ ISTVÁN 91 %
