Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 11. szám - MŰHELY - Cs. Varga István: A testvérmúzsák költőjének esszéi: Fodor András: Szó, zene, kép
CS. VARGA ISTVÁN A TESTVÉRMÚZSÁK KÖLTŐJÉNEK ESSZÉI Fodor András: Szó, zene, kép Fodor András már régtől azok közé tartozik, akiknek könyveit számszerűen is csak hozzávetőleges becsléssel szokta a kritika megemlíteni. A cím szerinti felsorolást — kivéve monográfusát, Csűrös Miklóst — terjedelmi szűkösségre hivatkozva szokás mellőzni. De ha a költő, esszéíró és műfordító Fodor nem volt rest ekkora oeuvre létrehozására, mi sem sajnálhatjuk a terjedelmet opuszainak felsorolására az alkotópálya vázlatos áttekintésekor. Első megjelent versét a pécsi Sorsunkban Csorba Győző közölte még 1946 novemberében. Majd 1947-ben, 1948-ban és 1949-ben is közölt tőle verseket a Válasz, amelynek megszűnésével — hiába van kötetnyi verse, nincs rá kiadó — Fodor pályakezdésében is cezúra áll be. Második indulása 1954 októberétől kezdődik a Csillagban — Király István hívta meg a folyóirat versrovatához munkatársnak — és tart 1956 októberéig. Vagyis nem a Juhász Ferenc, Nagy László nemzedéke után indult, hanem előttük és csak az újraindulása esett az övékénél későbbre. A Váci, Csoóri, Takács Imre, Szécsi Margit, Garai nemzedékkel eszmei közösséget vállalt (Lásd Fiatal költők című versét!). Elkerülték a kor végletei; a „nemzedéknövesztő áramlatok” őt kevésbé emelték, de őt is erősen sújtották az ötvenes évek első felének csalódásai. 1949 és 1954 közt műfordítóként dolgozott, asztalfiókjának írt, hogy a lírai folytonosságot őrizni tudja. Első verskötete, a Hazafelé (1955), majd sorjáznak verses könyvei : Józan reggel (1958), Tengerek, dombok (1961), Fordul az ég (1964), Arcom útjai (1967), Első válogatott verskötete A csend szólítása (1969), amelyet a Másik végtelen (1970) című verskötet, majd pedig a Kettős rekviem (1972) követ. 1974-ben jelenik meg Az idő foglya, 1977-ben A bábu vére, 1979-ben összegyűjtött verseinek kötete, a Kélt újra jel lát napvilágot, 1982-ben adja ki Kőnyomat című verskötetét. Műfordításai nemcsak számszerűen, de színvonalukkal és változatosságukkal is imponáló teljesítményt jelentenek: Puskin: Ruszlán és Ludmilla (1950), Marsok: Kulipintyó (1953), Marsok: Erdei vendég (1955), Nyekraszov válogatott versei (1958), Longfellow: Hiawata (1958), Konstantin Biebl versei (1959); válogatott versfordításai: Napraforgó (1967), Javorov: A kék köd órájában (Nagy Lászlóval, 1970), Tadeusz Rózewicz: Megmenekült (vá lógatott versek, 1971), Atanasz Dalcsev: Őszi hazatérés (Nagy Lászlóval és Kalász Mártonnal, 1974), Alekszandr Tvardovszkij: Konok emlék (1975), válogatott versfordításainak második kötete a Mezsgyék (1980). Gazdag kritikusi és esszéírói tevékenységének eredményei: Szólj költemény! (József Attila élete és költészete, 1971), A nemzedék hangján (1973), Sztravinszkij (1976), Vallomások Bartókról (1978), így élt József Attila (1980), Futárposta (1980), Szó, zene, kép (válogatott és új esszék, 1983). Két hanglemez megjelenésén is munkálkodott: Philip Larkin: Nászi szél (dokumentumjáték, 1981) és Bartók-dokumentumjáték (1981). Munkásságáért háromszor József Attila-díjjal tüntették ki. József Attila a költői eszmélkedéstől kezdve mindmáig a vezérlő csillaga. Kivételesen gazdag lírai, esszéírói, műfordítói és kritikai tevékenységének tapasztalatait korjellemzően, hites tanúságtétellel összegezi a Szó, zene, kép, a tanulmány- és esszéíró Fodor András reprezentatív 76
