Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 6. szám - Nagy Olga: Értékrend a mesében
NAGY OLGA ÉRTÉKREND A MESÉBEN „A mese, a folklór, a népi világkép az antik legegyetemesebb arca. Addig él, amíg ember jár ezen a földön. Féja Géza „Es stellt uns eine Welt da, die in Ordnung ist und befriedigt damit den letzten und ewigen Wunsch des Menschen.” Max Lüthi A fenti két vallomás a meséről félreérthetetlenül fejezi ki a (tündér)mese egyetemes értékét: azt ugyanis, hogy olyan világot teremtett, mely a megtiport rétegek számára évszázadokon át az egyetlen vigaszt jelentette. A mese mint „vágyköltészet” olyan igazságos rendet teremtett, melyben küzdelmes harc árán az értékek kerekednek felül: az érték győz az értéktelenség fölött. Azt is tudjuk, hogy a mesének milyen szociológiai, sőt szociálpszichológiai háttere van: ott, ahol még él, nem csupán szórakozás és szórakoztatás, hanem alapvető kompenzációs törekvés tartja életben: a mesemondó és a hallgató, aki hisz, és mindaddig, amíg hisz a mesevilágban, mindaddig, amíg igényli annak vigaszát, a mese amolyan profán vallásként szolgáltat számára igazságot, illetve az igazság illúzióját.1 Eszerint a mese, amikor arról vall, hogy milyen világot szeretne; hogy mit tart a legfőbb emberségről, amelyet a hős képvisel; hogy milyen életet kíván magának, és így tovább, valójában magáról az értékrendről árulkodik. Mert amikor az értékeknek a valóságban való hiánya helyében megteremti az értékek teljességét, még pontosabban ennek illúzióját, akkor a mesemondó, aki egyben a közösség képviselője, anélkül, hogy tudná, legbensőbb indítékairól vall. Bár eddig a meséről beszéltünk, a továbbiakban differenciáltan kell szólanunk, hiszen az, amiről fentebb beszéltünk, nem minden mesére jellemző. A tréfás mesék egy részének „fordított világa” — ahogyan a mesekutatás nevezi— épp az értékrend szempontjából merőben ellentétes világ. Ebben a világban ugyanis rend helyett káosz van, hős helyett antihős, igazság, jóság és tehetség győzelme helyett vak véletlenek, visz- szásságok és így tovább. Ezek a mesék, a népi abszurd ragyogó példái, cseppet sem lebecsülendő forrásának tekinthetők annak a népi szkepszisnek, olykor cinizmusnak a le- mérésére, mely bennük érvényesül.2 Az értékrend szempontjából pedig igen jó példák az értékrend torzulására. így válik a mese a népi mentalitás vizsgálatának jelentős forrásává, lehetőséget adva arra is, hogy a nép gondolkodásában, világlátásában beállott változást is nyomon követhessük.3 Az értékrend a mesében többféleképpen is kifejeződhetik: a) Miként az alábbi elemzésből is kitűnik: Olykor maguk a témák is utalhatnak erre. Külön témák szólnak a munka becsületéről, a munkátlanság megvetéséről; külön témák vannak, amelyek a hős erényeinek: az irgalmasságnak, a bátorságnak, a hűségnek stb. bemutatásával megalkotják azt az erkölcsi modellt, amelyet a nép fontosnak és szentnek tart. b) Mivel a népmese váza ősibb rétegek megkövült formája, a mesemondó ebbe belelopja a korabeli mentalitást, azért hogy a témákat élővé varázsolja. Az egyes cselekvé59
