Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Halász Péter: A mezőgazdasági kistermelés - városi szemmel

ben, ezért viszonylag erre adtak a legtöbb „helyes” választ. A képlet világos: nagyobb céltáblába könnyebb beletalálni. A tévedések irányának ilyetén való megoszlása jól mutatja, hogy itt egészen egyszerű tájékozatlansággal állunk szemben és szó sincs valami­féle elfogultságról. Az a körülmény pedig, hogy a mezőgazdasági kistermeléssel foglal­kozó rokonokkal rendelkezők, sőt a rokonok kisgazdaságának hasznából is részesülők semmivel sem bizonyultak tájékozottabbaknak, azt mutatja, hogy a városi lakosság­nak a mezőgazdasági kistermeléshez fűződő szálai elsősorban érzelmiek, az ismeretek tekintetében nem terjednek túl holmi általánosságokon. Ez a kapcsolat pedig az ese­tek túlnyomó részében nem elegendő ahhoz, hogy olyan részletességű és mélységű információkkal szolgáljon, amelyek lehetővé tennék a mezőgazdasági kistermelés jö­vedelmezőségének — a társadalmi megítélés szempontjából egyik kulcskérdésének — helyes megállapítását. A városi lakosság véleménye a mezőgazdasági kistermelésről Ahhoz képest, hogy ilyen hiányosak a témával kapcsolatos konkrét ismereteik, a városban lakó ipari dolgozók túlnyomó részének igen határozott és egyértelmű véle­ménye van a mezőgazdasági kistermelés helyzetéről, jelentőségéről, valamint a kister­melők tevékenységéről. Igen tanulságos megfigyelni, hogy akkor, amikor a kérdés nem konkrét számadatokra vonatkozik, akkor a megkérdezett emberek korántsem bizonytalanodnak el, hanem igen határozott formában mondják el — olykor egészen képtelen — véleményüket. A városi dolgozóknak a mezőgazdasági kistermeléssel kapcsolatos véleményét ille­tően elsősorban az olyanokra voltunk kíváncsiak, amelyek a szakirodalomban, a pub­licisztikában, illetve az úgynevezett „közvélemény”-ben előfordulnak, s amelyek meg­ítélése a szakma és a közélet különböző fórumain nem mindig egyértelmű. Ezért né­hány előre gyártott (sztereotip) megállapítást fogalmaztunk meg, s ezzel kellett a kér­dezetteknek egyetérteni vagy szembehelyezkedni. Némelyikük esetében teljesen egyértelmű a válaszok megoszlása, másoknál bonyolultabba helyzet. Végül még kísér­letet teszünk a hét válasz együttes értelmezésére. Milyen irányban kellene változtatni a kistermelés méreteit? Ennél a kérdésnél három válasz közül lehetett választani: korlátozás, szinten tartás, bővítés. A megkérdezetteknek mindössze 2%-a nem válaszolt, ami mutatja a kérdés iránti érdeklődést. A válaszolók kereken 96%-ának az a véleménye, hogy a mezőgazdasági kistermelést nem kell korlátozni, ezen belül 70% úgy véli, hogy kimondottan bővíteni kellene. Az a 2%, amely korlátozná az országban a mezőgazdasági kistermelést, olyan kevés számú eset, hogy állásfoglalásukat nem lehet komolyabban elemezni, csupán az érdekesség ked­véért jegyezzük meg: kirívóan sok közöttük a felsőfokú végzettségű, szellemi foglal­kozású. Több figyelmet érdemelnek azok, akik szívük szerint bővítenék a mezőgaz­dasági kistermelés kereteit és lehetőségeit. Ők teszik ki a válaszolóknak több mint kétharmadát, és ez az arány következetesen érvényesül valamennyi rétegnél, korra, végzettségre és foglalkozásra való tekintet nélkül. A kistermelés jelentőségét növelni kívánók ilyen nagy és egyöntetű aránya, valamint a korlátozást javaslók elenyésző száma mindenesetre azt jelzi, hogy a fővárosban lakó ipari dolgozóknak nincsenek különösebb ellenérzései sem a mezőgazdasági kistermeléssel, sem pedig az azzal foglalkozó termelőkkel szemben. 39

Next

/
Oldalképek
Tartalom