Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 10. szám - Hatvani Dániel: Erre csörög a dió: regényrészlet

los arcú igazgató vonzalma Aliz iránt, s ez a vonzalom — miként a vetélkedőt követően szűkkörű vállalati vacsorán kiderült — nem maradt viszonzatlanul, főleg azután nem, hogy a portás felkapcsolta a telefont: Szikszai doktort kéri a szülőotthon, hogy azonnal menjen oda, levezetni egy komplikáltnak ígérkező szülést. Az igazgató rutinosan és rámenősen udvarolt Aliznak, aki végül is beleegyezett abba, hogy a férfi kocsijával hazavigye — egy magános nő mégsem baktathat egyedül éjnek idején a rosszul világí­tott kisvárosi utcákon; a vaksötét ablakok előtt megállva az autóban egy ideig némán falták és markolászták egymást, majd Aliz elszánta magát és behívta a lovagját egy kávé­ra ... De akkor több nem is történt, Salkovics nem volt híve az elsietett aktusoknak, s lévén Szikszainak továbbra is lekötelezettje, nem tudhatta, hogy egy esetleges in flagranti esetében a doktor miként viselkedne .. . Nem sokkal később megtudta, hogy akár egész éjszakára ottmarad hatott volna, mint ahogyan a doktornak is a sürgős szü­léshez való hívása merő alibi volt ... Az igazgató mindenesetre rábeszélte Alizt, hogy a közeli napok valamelyikén kivihesse a Kurta-tó partján lévő üdülőjébe. A doktort ezen az estén tehát nem a szülőotthon hívta, hanem az igazgató titkár­nője, Saci. Viszonyuk már néhány héttel korábban megkezdődött, s egyelőre sikerült teljesen — még Salkovics előtt is — titokban tartaniuk. Szikszai ösztönei lényegileg egészségesek voltak; orvosi és férfiúi mivolta egymással sehol nem érintkező külön- külön áramkörre volt kapcsolva, s a kettő sohasem szikrázott össze; ha az egyik feszült­ség alá került, a másik holtbiztosán kiiktatódott. Szemrevaló, szépséges fruskák, fiatal- asszonyok százai tárták ki előtte magukat a vizsgáló- vagy a műtőasztalon, lábukat a kengyelbe helyezve; az erotikus képzeteknek még csak a közelébe sem került, s ha olykor meg is engedett magának holmi kétértelmű kiszólást, azt mindig a joviális dok­tor szerepében tette. Mint ahogyan a szeretkezései során is háttérbe szorultak benne a női anatómiára vonatkozó szakismeretek. Ez volt a helyzet mindaddig, amíg Saci föl nem feküdt a műtőasztalra, s a doktor a bizottsági döntés megkerülésével végezte el a művi abortuszt, kockára téve állását, sőt a szabadságát is. Teljesen tudatában volt annak, hogy ilyenkor a figyelem különösen nagyfokú összpontosítására van szükség, a legapróbb műhiba is beláthatatlan következményekkel járhat; ha nem is sűrűn, egy— másfél évenként korábban is vállalt stikában végzett kaparást, s nem is adódott soha semmi komplikáció. Mindez azonban nem akadályozta meg abban, hogy szemügyre vegye a titkárnő pácienst, kinek alakja hajdani röntgenasszisztensnő szeretőjére emlé­keztette, tán annál kicsikét szőkébb volt, s csípőjének, ölének hajlata oly tökéletesen kimunkált, a jól záró szeméremajkak illeszkedésében bonthatatlan harmónia, hogy a doktorban ezúttal néhány percre összegabalyodott az orvosi és a férfiúi vonal, s a szik­rák verejtékcseppekben ültek ki homlokára, s ha rémkép gyanánt nem idéződik fel benne a szerencsétlen sorsú Ligeti doktor esete, talán-talán veszi a bátorságot hogy a műtét előtt férfiként mutatkozzék be a minden tekintetben kiszolgáltatott titkárnő­nek . . . Hajdani kollégája a megyeszékhelyen, ki jó forgalmú magánrendelőt tartott fenn a város közepén, bizony naponta megtette azt a kiszemelt női pácienssel, amit Szikszai praxisa során első ízben szeretett volna megtenni . . . Hosszú évekig nem jelentette fel senki, s bár némely körökben keringtek kósza pletykák, bizonyíték nem akadt. Mígnem egy szép napon az egyik rendőrtiszt csinos, jóalakú felesége — egyébként biológia-tanárnő — kereste fel Ligetit valami jelentéktelen női problémával ... A dok­tor ezúttal sem orvosi, hanem férfiúi szerszámával látott hozzá a vizsgálathoz, olymó­don, hogy előbb a nő fejét kissé hátrabuktatta, hogy annak ne legyen rálátása a művelet­re. S miután a doktor mint férfi végzett, a nő gyanús lucskot érezvén ölében, megszólalt „Mit csinált velem, maga rohadt disznó? Azonnal oldozzon fel!” Meglepetésében a dok­tor engedelmeskedett, az asszony magára kapta holmiját, elrohant, s valósággal ajtóstól 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom