Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 10. szám - Kiss Dénes: Aranykapu: álomjáték Kőrösi Csoma Sándorról
egymás keze alatt, némán történik mindez, csak a szél zúgása erősödik föl, majd az is elhal és némán folytatják a gyerekjátékot) Körösi: (Amíg beszél, csak őt világítja meg a fény, Anna és a két angol félhomályban van) A szavakban, a gyermekek dalaiban van a mi múltunk titka! ... Anna, Réka királynő! .. . Vigyázzatok a szavainkra! Buddhát tisztelem, tudom mi a jó, mi a rossz. Meg- tartóztattam magam, de itt a világ tetején is pogány vagyok! . . . Anna!... Te is láttad a csíkrákosi templom tornyán a rajzokat! . . . Mert szavakat találtam én itt is! . . . Ismerős szavakat a nyelvekben!. .. Lejegyeztem, aztán eltéptem őket. Több bizonyosságot akartam! A végsőt!. .. De bennem nem tépődött el semmi. Jártam a mocsáron át a csodaszarvas nyomán, indultam vissza az őshazába, a szavak szülőanyjához. S nem állhatja utamat sem a Kancsendzönga, sem a Csomolungma! A hó, a jég hona nem zár el előlem semmit!.. . (Leroskad az ágyra, mellette Anna) dr. Griffith: A szív! ... Nem bírja már! ... Ön ért abból valamit, amit mond? dr. Campbell: Nem, doktor. dr. Griffith: Rám itt nincs szükség. Csodaszarvas?... Őshaza... Well, well... Mit tesz a láz! .. . dr. Campbell: Beszélt már nekem ezekről máskor is. Beszélt az utóbbi napokban. Ez a szótlan ember hogy megváltozott! Sosem sejtettem, hogy ez lakik benne ... Körösi: (Föláll az ágyról, a félhomályban lévő Annának mondja) Még egyszer mondom! Engem a szavak indítottak el.! Vigyázzatok a szavakra! Ha elveszik tőletek a ti ékes szavaitokat, a hazátokat veszik el! Minden szó a haza egy kis röge!.. . Bújj, bújj zöld ág, zöld levelecske . . . Anna: (Sejtelmes hangon) Nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta ... (Elhalványodik az alakja, de súgva még mondja) Bújj, bújj zöld ág, zöld levelecske ... nyitva van az aranykapu . . . (Hangja elhal, a szélzúgás fölerősödik) dr. Griffith: Megyek, ez már a vég! . . . Sajnálom, Mister Campbell! (Kimegy) dr. Campbell: Megyek én is, talán valami erős csillapító ... De legalábbis innom kell valamit. . . (Kimegy) Körösi: (Lassan az ágyhoz megy, ledől rá, úgy mondja a mennyezetnek) Az idő szele, a nagy Nemere elfújja a szavaimat, de én tudom, a szavak vezetnek! ... A föltámadt szavak!... Lázálom?... Lázban születtem, abban éltem. Erősebb voltam emberi magamnál, talán nem voltam hiába a világon. Magostető, Közteteje, Kancsendzönga, Csomolungma . . . Egyforma óriások vagytok! ... Én az idő mögé akartam nézni, hogy előre is lássak. Itt, a világ tetején már tudom, nincs fénysugár, ami mögénk vetül, hogy a múltat lássuk. De a szavak! Él bennük az ükök emlékezete! . . . Hatalmas emlékezet a nyelv, élő Csomolungma!... (Felül) A könyvek! Könyveim!... Költők! Titeket nem fúj el a Nemere! . . . Költők! írástudók, vigyázzatok a szavainkra! . .. (Lassan ledől a fekhelyére, és nagy erővel zúgni kezd a szél) dr. Campbell: (Bejön) Mister Csorna! . . . (Igen lassan az ágyhoz megy) Alszik ... (Jobban és hosszabb ideig hajol föléje) Már örök álmot lát!.. . (Előre jön, közben hirtelen elhallgató halk szélzúgás is) A Kancsendzönga fölött megállt a szél... A Kancsendzönga gyászol. (Lassan tagoltan beszél, s egy kissé mintha maga is lázas lenne) Miféle erő hoz a a világra ilyen embert?... Miféle kis nép az, amelynek ilyen fia van?... Én nem értem, én csak angol vagyok, egy nagy világbirodalom polgára. Aranykapu?. . . Őshaza?.. . Csodaszarvas?!... Titokzatosabb, mint Tibet!... (A holttest felé fordul) Mister Csorna!.. . Mister Csomalungma! ... Ó! Én is lázas leszek! Ki érti meg önt valaha is?. . . Aki idejött a világ ormára, hogy a múlt kútjába nézzen és sírja gödrébe botlott. A láz hozta, a láz vitte el. Mister Csorna, honnét ez az erő? Sikuli-Hungary?.. . Hol van ez a térképen?... Talán nincs is rajta. És mégis én most meghajtom a fejemet az ön ismert és ismeretlen műve előtt! De nem tudom . .. well, nem tudom Mister 13
