Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 10. szám - Kiss Dénes: Aranykapu: álomjáték Kőrösi Csoma Sándorról
Körösi: (Lázasan nem is figyelve Campbell közbeszólásaira, mondja) Igen, igen! Előbb Szikkimbe kell eljutnom ... (Nevet, közben vacog, didereg, karjával csapkod) Nem, nem doktor, az még nem Szikelföld! Nem Skitia! . . . Nem ilyen egyszerű ez! (megint nevet) Pedig a nyelv beszél! A nyelv mindent őriz, ami az emberrel megtörtént! . . . Aztán Lhasszába! Oda! ... Oda kell mennem! dr. Campbell: Mister Csorna, ön nagyon beteg ... Ennyit még sohasem beszélt. .. Nem is értem, mit mond?! Körösi: Az őshaza!... Nem lehet, hogy egyedül legyünk! Testvértelenül. Az a pusztulás. Nyelvünk anyaföldje ott van a nagy hegyeken túl! A szavak is arra mutatnak . .. Nem vagyok nyelvész, nem vagyok tudós. Mégis... dr. Campbell: (közbevág) De Mister Csorna, ön nagyon lázas. Beteg! . . . Körösi: (lelöki magáról a takarót, újra lelép a fekvőhelyéről) Nem vagyok! Nyelvem szülőföldjét keresem, szavaink anyját! Azért jöttem el ide! Nem azért, hogy önöknek szolgálatot tegyek! Csak önöknek! Nem a haszonért! Nem is a tudományért! . .. Ó!... Ismerem én azokat, akik a tudományt csak magáért a tudományért művelik! Campbell! Ezek vannak többen!... A tudomány nem cél, hanem eszköz! (kiabálva) És ezt csak kevesen fogják föl! Mister Campbell! Én Ázsiában az őshazát keresem! De az odavivő út szavakkal van kirakva, s ezek a szavak nemcsak vezetnek, hanem mind egy-egy erődítmény! Át kell jutnom a falaikon! Aztán a nyelvek megerősített birodalmán! . . . Hetedhét országot kell bejárnom . . . dr. Campbell: (kissé megriad a szokatlanul bőbeszédű és indulatú Csornától) Nem értem. Hétszer hét?... Hét és hét?... Kőrös/: (nevet, lázas, diadalmas nevetéssel) Látja! Látja, Mister Campbell! Azon nyelvén ezt el sem lehet mondani! Hetedhét!... Ezen a mi kis nyelvünkön ... (önmagának vág közbe) Vagy itt van ez a szavunk: tetettettetten!. . . Mondja ki angolul! Angolul!... Megverettettethetnétek!.. . Mondja ki e gyarmatosító, világhódító nyelven, angolul! . .. (csöndesen) Ó, hiszen meg is verettethetik szegény népemet . .. (csaknem üvöltve) Le tudja ezt angolra fordítani? S hány szóval? (remegve áll) dr. Campbell: Nem ismerek önre, Mister Csorna... Én... Én, aki a barátja vagyok . . . Körösi: (a fal felé fordulva) Mister felügyelő! ... Én nem véletlenül írtam a szótárra, hogy Siculo-Hungarian . . . Miért kellett ezt odaírnom? Még a nevemet sem írtam volna oda! ... De hát ez fontosabb a nevemnél! ... Az én kis nevem mit számít?! Név, nép, nem, nemzet... Ez számít! Azok, akikhez tartozom. Ha azok múltját nem tudjuk meg, elveszett a jövőnk is! Ha nem ismerem népemet, nem juthatok el más népekhez, akik ismerik vagy ismerni vélik önmagukat! S gőgösek, önteltek. Már a nyelvük önmagában is fölényt jelent! S hatalmat!... jól tudom én! Sokat láttam, sokat tapasztaltam! dr. Campbell: Mister Alexander... Mister Csorna! Ön valóban nagyon lázas, nem is értem önt!... Nem is akarom érteni! Mi szüksége van az őshazára? Ön Európa közepéből jött és érthetetlenebbül viselkedik, mint a hó és a jég mögé zárkózó itteniek ... Mister Csorna, önt nagyobb hegyek választják el tőlem, mint... Körösi: (közbevág) Igen, mert ön angol, Mister Campbell! (zihál, vacog, le is ül, de csak egy pillanatra, aztán újra föláll) Én találkoztam angolokkal, franciákkal és németekkel is Göttingában, ők sem értették, nem is érthették, mit akarok én?... Ezért voltam szótlan ... Otthon, az én hazámban is kevesen értették!... Utoljára gyermekkoromban voltam beszédes, de hamar leszoktam róla... Pedig szerettem volna beszélni. Elmondani az én nagy álmomat! ... De nem! Nem is álom ... Nem lázálom! Én ebben hiszek!... Ez a hit adott erőt mindenhez! És ezt a hitemet senki se veheti 4
