Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 9. szám - DOKUMENTUM - Németh József: Napló (1898-1911): III. rész: sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta: Füzi László
Szalmaözvegy vagyok, és így ráérek rövid krónikát készíteni a május 7-e óta átélt eseményekről. [... ] A vasutasok sztrájkjának egy csomó pör lett a következménye, de a törvényszékek fölmentették jórészt a vasutasokat, kik ráadásul fizetésjavítást is kaptak. Az országgyűlés jó sokáig, egész a nyár közepéig dolgozott, Tisza sokat fáradott, jó benyomást keltett, a fizetésrendezéssel a vármegyei tisztviselőket jól hangolta, de még az ellenzéket is némileg elcsendesíté a hadsereg néhány magyarosodási intézkedése. Az egész ország visszhangzott a szárazság miatti panaszoktól, a rétek leégtek, takarmány nincs, burgonya, kukorica kevés, minden drága. Tavasz felé nem tudom, hogy leszünk majd. Csak gyümölcs volt mesés sok, bor is lesz bőven. Odahaza a szilvafák összetörtek a termés alatt. Nyári tartózkodásunk röviden így folyt le: júniusban itt voltunk, a hónap derekán Minderéknél egy kisleányt kereszteltetett a feleségem. [... ] Aug. júl. 26-án elmentünk Pestre. Én kerékpáron; aug. 3-ig ott voltunk. Onnan Szi- las-Bp-re. Vilma a Guszti nénivel, Lacival, én meg kerékpáron. [. .. ] Odahaza, meg júliusban itten is tanultam franciául, úgyhogy meglehetősen belejöttem. Új kerékpárt vettem 90 frt-rt (a régit beleszámítva 30 írtért), amellyel a következő utakat tettem. Júl. 26. 3 órától du. 3-ig Szolnok—Budapest. Iszonyú meleg és rossz utam volt Pilistől, hová 1 /2 7-kor már megérkeztem. Aug. 3. 4—du. 1 /2 4-ig Budapest—Szilasbalhás. Reggel mindjárt a Duna-parton nekimentem a hajóállomás egyik oszlopának, én is leestem, de semmi bajom nem lett; a kerékpárom váza elgörbült, fékezője teljesen elromlott, de azért elindultam. 8-kor már Fehérvárott voltam, hol 2 óra alatt a fékezőt is kijavították. Lepsény—Enyingen át haza. Otthon: kisebb utakat tettem, voltam Dégben, Simontornyán, Kőrösön, B.Bogárdon (3-szor). Csőszön (oda-vissza 70 km), Gyönkön (szinte annyi), aug. 28. reggel 4—de. 1 /210-ig szél ellen bementem Veszprémbe s megnéztem a kiállítást. Délután 4—1 /2 6-ig lementem Nádasladányba szegény Molnár Pistához, ki akkor még nem látszott oly súlyos betegnek; csak a feje fájt, de fenn járt-kelt. Aug. 29.1 /2 5—10-ig. Budapestre értem: 87 km. Ez volt a legszebb utam. A Balaton megkerülésére nem volt alkalmas utam. 1910. febr. 13. [...] 6 éven át nem jegyeztem ide semmit; pedig talán több lett volna, mint máskor. A férfikor tevékeny évei voltak azok, de mikor a lélek elfárad, nincs kedve reflektálni; míg előre tekint, nincs ideje hátra nézni, szemlélődni. Sok baj ért ez idő alatt. Két közel álló emberünket temettük el, alig hogy Budapestre fölkerültem. 1907. január 19-én halt meg az apósom, éppen, mikor teljes főmérnöki (ill. főfelügyelői) fizetéssel nyugdíjba készült. Anyagilag is nagy kár volt, még inkább kedélyünkre hatott zsibbasztólag. 1908. aug. 5-én követte a keresztpapa, Zureich Károly. Az utolsó itt Pesten, aki Vilmát és Lacit becézte, s forró szeretettel vette körül. Örökségéből jelentős rész lenne a mienk, ha az ügyvéd és egyéb költséges illetékek meg nem apasztanák. Most febr. 6-án pedig József bácsi halt meg. Egyszerű parasztember, de jellemképzés szempontjából ritka értékes ember volt ő. Puritán — bár apja falusi viszonyok szerint 83
