Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 9. szám - DOKUMENTUM - Németh József: Napló (1898-1911): III. rész: sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta: Füzi László
Szept. 16. Az áthelyezési tervem nagyobb arányokat öltött, bárha reményem nem sok. A szfehérvári igazgató biztatólag írt; az apósom viszont a minisztériumban járt, habár ott tájékozatlanul mit sem végezhetett, csak annyit, hogy adjam be kérvényemet. Ezt ma, miután Mészáros kolléga nem hajlandó cserélni, továbbá Kádár háziorvosunk a bizonyítványt kiállította, átnyújtottam az igazgatónak, aki remélhetőleg azt továbbította még ma. Az igazgató igen humánusan úgy gondolkodott, hogy az áthelyezésre nekem szükségem lévén, ő nem tehet mást, mint hogy teljes erőből segíti. Még ajánlotta, hogy a székesfehérvári, esetleg valamelyik budapesti középiskolához helyeztessem át magam; úgy szinte azt is, hogy próbáljak az új budai gymnasiumhoz jönni, amelynek egyetlen osztálya élén dr. Morvay Győző áll, ki nagybányai tanár volt. Hozzá ma küldtem el a már tegnapelőtt megírt levelet. Sőt szombaton az igazgató engedélye folytán Budapestre érkeztem, hogy a minisztériumban személyesen is közben járjak. Nagyon kívánatos, hogy mielőbb vége legyen ennek a sok irogatásnak, hercehurcának, mert tanári működésemet nagyon hátrányosan érinti, sőt kedélyemet is feldúlja. Szept. 28. [... ] 19, 20, 21-én — az iskola 25-én — ünnepelte meg Kossuth L. születése 100-ik évfordulóját. Pompás ünnep volt országszerte — ki tudja, hány száz dicsőítő beszéd hangzott el. Csak Bányán tudok 6 beszédet, pár imát s sok tósztot, ami elhangzott. Nekem is ki kellett venni a részemet, habárviszonyaim miatt az iskolai beszédet nem fogadtam el. A Polgáriban ugyanis kellett a f. hó 21-iki estén rekedt elnökünk helyett egy beszédet tartanom, amely azonban nem sikerült kedvem szerint, mert csak előtte való estén' tudtam meg, hogy én tartom a beszédet, azért nem volt időm rendesen kidolgozni, se leírni, hanem hasból mondtam el. Ezért hosszabb s rosszabb lett, mint terveztem. Izgatott az is, hogy igen sok előkelő ember volt jelen. Utókövetkezményei is vannak az ünnepélynek. Dr. Drágos román ügyvéd nem világított ki, zászlót nem tűzött ki és még becsmérlőleg nyilatkozott Kos- suthról. Ezért a Kaszinó kigolyózta s a Polgári választmánya szinte egyhangúlag azt határozta, hogy a közgyűlésnek okt. 5-én hasonlóan azt indítványozza. Ez alkalommal eszembe jutott, hogy a f. tanévet a nemzetiségi kérdés tanulmányozásának szentelem. Szeretnék románul is tanulni, de nem hiszem, hogy kedvem és időm lesz hozzá. A gimnásiumban kissé lanyhán ment eddig. Én túl sokat beszélek, s a fiúk aránylag keveset tanulnak és tudnak. De eddig az áthelyezés miatt nem is törődtem úgy a leckével. A tornatanítás az idén sokkal könnyebb, de nincs már nagy kedvem hozzá. Szeretném ismereteimet nagyobb rendbe hozni, mert úgy érzem, hogy tudnék valamit alkotni, ha komolyan hozzálátnék. A tanári karban meglehetős hidegen viselkedem. Oka csupa kicsiség. Pl. én ritkán kérdem meg valakitől, hogy van. Meg a 10’-ek alatt többnyire készülök, mert a könyveim ott vannak az iskolában — no meg az ókor pl. új, azután szemelvényeket kell folyton keresnem. S talán az sem mellőzhető, hogy én rendesen első vagyok a bemenetelnél. A 10’ után várok még 5’-et, órakor 5—7’-et; de van olyan kolléga, aki órakor 10—15’-kor, 10’ után 20—25’-kor megy be rendesen. Ha én annyit várnék, sohasem végezném el a kitűzött anyagot, így is igen sokszor rám csöngetnek. Ilyen kicsinyes ok lehet az is, hogy délben hazamenet apró csoportokba (2—3) verődtünk régebben, de hol a szeszély, hol a teendők másfelé irányították utunkat. Egypárszor csak kérdeztük, hogy jössz-e haza? De mivel többször az volt a felelet: nem, azért én pl. sohasem kérdek senkit, amint ügyeimet rendbe hozom, se látok, se 74
