Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 9. szám - DOKUMENTUM - Németh József: Napló (1898-1911): III. rész: sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta: Füzi László
Január 16-án megjött a véglegesítésem, s így már tegnap 75 frtot kaptam csak; „vége az aranjuczi szép napoknak!” Hazulról megkaptuk a múlt héten a füstölt disznóhúst, 4 sonkát, igen sok kolbászt, oldalast. Ennek fejében 500 frtom a papánál marad és nem veszünk érte kamatot. Szórakozásom volt elég a múlt hónapban: január 5 — Szatmár, 6-án vízkereszti vacsora; 12. Ernő napja a szomszédban és este 1-ig; 28-án Károlyok; 25-én Kaplányéknál ozsonna; tegnapelőtt bál a nagy teremben (református batyu). Igen jól sikerült. Vilma is terített 5 más fiatal asszonnyal. Sok enni-, innivaló, pompás teríték stb. Reggel felé kissé romlott a hangulat: a diákok, a két kisorsolt tárgy, a részegség miatt. Úgyhogy reggelre tervezett mulatságomból nem lett semmi. Itthon a családi életben nagyon vegyes az állapot. Vilma idegzetéhez mérten egyszer nagyon ingerült, máskor dédelgető. Emiatt a cselédekkel különösen sok baja van. Most 1-én a nagyobbik cseléd elment — de már a másik hibáit is kifogásolja. A legfőbb jó, mely mindig visszatéríti őt a helyes útra: Lacika. Ingerültségét ő felejteti el. Igaz, hogy nagyon szépen fejlődik; az ismerősök nem győzik dicsérni; képét a kirakatban is láthatni: úgyhogy mindez kielégíti anyai büszkeségét. Teje van elég, amire szinte büszke: „íme a sápadt kis asszony mit tud” — szeretné mondani. Laci mászik; próbál állni is és pedig minden támasz nélkül. Igen játékos — a peszt- rával igen sokat nevetgél néha; most 9 és 1 /2 hónapos. Vagy egy hete nőtt ki egy foga, egy másik csak félig. Két éjjel lázas volt, de nem nagyon. [...] Február 16. A Szabad Líceumban felolvastam nem éppen nagyszámú közönség előtt a régibb magyar állami életről; a műszavak értelmezésével rámutattam ősi intézményeink alakulására, fejlődésére. Többen, köztük az igazgató is kifejezték tetszésüket. Különösebb újság nincsen. Március 15-ére is készítettem egy kis felolvasást a magyar nemzetről, kiemelve annak életében a 48-iki eseményeket. Egészségem nem a legjobb; köhögök, de csak szárazon; a tüdőmben főleg reggel végig zeng egy húr — azaz a hurut. De a tavasz friss mozgása remélem, hamar elviszi. Azért szeretnék Vilmának inkább jobb egészséget; nagyon elszívja ez a nagy gyerek; sápadt, ideges, ingerlékeny. Ha kívánsága pillanatra nem teljesül, szinte őrült düh fogja el. Istenem, minden műveltségünk mellett milyen vad, ingerlékeny]az ember; a legcsekélyebb dolog miatt 3-ik szófordulat már: ostoba, marha, buta stb. Ritka nyilvánossága az emberi léleknek. Nem borban az igazság, hanem az idegességben. Az elárulja magát föltétlenül. [... ] Március 19. Ma van a névnapom. Szerencsésen túl is estem a házigazdái teendőkön. Sokkal többen voltak az idén, mint tavaly. A fiúk tegnap jöttek üdvözölni, az V—Vili. osztálybeliek egymás után. A gondos dikciókra úgy ahogy válaszoltam. A múlt hét elég izgalmas volt. A főigazgató járt itten, annak tiszteletére tartottunk bankettet a Kaszinóban. Március 15-én olvastam fel a Polgáriban alkalmi dolgozatomat, mely eléggé tetszett. Többen mondták, hogy nyomassam ki. Rácz Anna úrnő elkérte, hogy leírja magának. A borom elfogyott éppen ma. Még 11/2 liter maradt. 120 litert megittunk 3 hónap alatt. Laci ma igen jól viselte magát. Vilma azonban kissé maródi. Március 26. Tegnap volt 3 éve, hogy megesküdtünk. A húsvéti szünidő jól esik, bárha dolgozom eleget. Laci egészen jól jár, sőt szinte fut. 69
