Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 9. szám - MŰHELY: 125 ÉVE SZÜLETETT BENEDEK ELEK - Lengyel Dénes: Benedek Elek becsülete
emberszeretet, a hűség, kitartás, becsület, hazaszeretet parancsai az új politikai körülmények között is érvényesek. Meséi semmit sem vesztettek eredeti mondanivalójukból. Ezért nincs szükség semmiféle revízióra, elvei újrafogalmazására. Amikor az akkor már konzervatív Kisfaludy Társaság gondolatvilágából az erdélyi haladó írók társaságába lép át, megőrizheti erkölcsi tanítását, mindössze az új viszonyokhoz kell őket alkalmaznia. Eddig is azt tanította: ember és ember között faji, felekezeti különbséget tenni nem szabad. Nekem minden unokám egyformán kedves, nem törődöm vallásával, bőrének színével, csak egy a fontos: jó gyerek legyen! Most ugyanezt a tanítást más helyzetből kell hirdetni: eddig a többségiek megértését hirdethette, most a kisebbség nevében kíván megértést. Ezért hirdeti a Cimborában: az állam nyelvét meg kell tanulnotok, édesanyátok nyelvét nem szabad elfelednetek! Erdély legnagyobb költőit, íróit biztatta, hogy a Cimborába írjanak. Ő magasokat írt a lapba, különösen sokat a levelezés rovatba. Ezek az üzenetek egyes gyerekeknek, családoknak voltak címezve, de az egész olvasótábornak szóltak: a magyar stílus és helyesírás nevelőiskolái voltak. Ezeken kívül Körösi Csorna Sándor szorgalmával írta a magánleveleket, mintha minden erdélyi gyereket külön-külön akarna tanítani. Levelezésének volt is eredménye, Áprily Lajos, Tamási Áron, Szentimrei Jenő, Berde Mária írt a Cimborába, itt jelentek meg Dsida Jenő első versei is. Utolsó éveiben csodálatosan sokat dolgozott, és emberfeletti áldozatokat hozott. A Cimbora szerkesztése nehéz idegmunka: a szerkesztőség Kisbaconban, a kiadó- hivatal Szatmáron, a szerzők szerte Erdélyben, a lap kiadói, gazdasági vezetői nem ismerik fel hivatásukat, de még az üzlethez sem értenek. A születő erdélyi irodalom a bábáskodás ezer örömét és gondját hozza, hol Kazinczy módján „sikolthat” örömében, mert jó szerzőre talál, hol Kolozsvárra kell utaznia, hogy kibékítse a torzsal- kodó feleket. Hát még az erdélyi irodalom népszerűsítése az anyaországban! Kiadatja írótársai novelláit, székely estet rendez a Zeneakadémián és vidéki városokban. Ennél is fáradságosabbak az erdélyi irodalmi előadássorozatok. Kis társulatával, melynek legtöbbször Szentimrei Jenő és felesége Ferenczy Zsizsi, Tamási Áron, Bartalis János és György Dénes voltak a tagjai, végigjárta Erdély városait. A művészi irodalmi és zenei műsor (Ferenczy Zsizsi Kodály-dalokat énekelt) esztétikai értékével hódított, a sorozat maga szociális célkitűzésével teljesítette hivatását. A kis csoport ugyanis Sipos Domokos árváját támogatta az előadások honoráriumából. Jótékony célra olvas fel 1929 májusában is: a székelyudvarhelyi tanítóképzőt támogatja fellépésével. Mit tartalmaz ez a felolvasás? Székely Népművelő Társaságot kell szervezni, írókat, tanítókat, orvosokat, jogászokat kell tömöríteni ebbe a társaságba, melynek tagjai rendszeresen járják a falvakat, és nevelik a népet, tanácsot adnak, irodalmi, zenei élményt nyújtanak. így békül meg város és falu, így hatja át a kultúra a székely parasztságot. Ez az előadás mérföldkő az életúton: Benedek Elek hetvenedik évéhez közeledik, s amikor búcsúzik az élettől, másoknak nyújtja át a zászlót, vigyék tovább, valósítsák meg a célokat, amelyekért ő annyit küzdött. Kitűzött célját ezzel az előadással nem érhette el, csak később valósítottak meg sokat belőle hívei. Meg is írta neki kedves „fia”, Szentimrei Jenő: a társaságokat elnökök, titkárok, hiúságok mozgatják. Ezek nélkül nem mozdulnak meg. Persze a hiúság, a versengés itt is közbeszól, miért éppen Székelyudvarhely legyen a kirepítő fészek? Benedek Eleket még ez a csalódás sem keseríti el, válaszlevelében arról ír, induljon bárhonnan, csak elinduljon a munka, fogjon hozzá a székely intelligencia a nép önzetlen műveléséhez. 1929 augusztusában írt levele, az utolsó írás, ezeknél a szavaknál szakad meg: „fő, hogy dolgozzanak” ... 40