Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 9. szám - VALÓ VILÁG - Tóth Tibor: Elkallódó tehetségeink
Fenti példáinkban bemutattuk néhány tehetség félresiklását. Nem tudni, visszatalál-e valamelyikük oda, ahol igazi helye volna. Jósolni nem akarunk. A célunk is csak az volt, hogy felhívjuk a figyelmet: nincs minden rendben a tehetségekkel való gazdálkodásunkban. Dehát kinek kellene vigyázni a tehetségekre? Számonkérhetjük például egy vállalatvezetőtől, hogy tengernyi gondja közt, mondjuk, egy jelentős gazdasági átszervezés, esetleg egy döntő profilváltás idején törődjön a tehetségekkel? És ha szándékában volt, de a tehetség önmagát pusztította el? Lehet egyáltalán tenni valamit az elkallódó tehetségekért? A tehetségek fejlődése társadalmi feltételektől függ. Attól, hogy a szülő tudja-e táplálni gyermekében a felcsillanó szikrát; attól, hogy a pedagógus képes-e növelni a felfedezett adottságokat; attól, hogy a vállalati igazgató, a termelőszövetkezeti elnök tud-e gondoskodni a hozzá került csillogó talentumról, vagy elsiklik felette a szeme, esetleg — alig merem leírni -r a sárba tapossa; attól, hogy minden vezető átérzi-e a tehetségek támogatásának fontosságát. Hogyan lehet megoldani a problémát? Érdekeltté kell tenni a tehetségeket önmaguk kibontakoztatásában. Igaz, a tehetség nem üzleti vállalkozás, nem értékesíthető piaci lehetőség, nem adok- kapok játék. A biztatás, az ösztönzés, a siker elismerése azonban a legjobb módja a tehetséggondozásnak. Meg kell becsülnünk a tudást, a többlettudást, a talentumot, erkölcsileg is, anyagilag is. Katona József írta egyik tanulmányában: „. . . ha a madár látja, hogy hasztalan esik fütyürészése, élelméről gondolkodik és — elhallgat.”3 Ne hagyjuk elhallgatni a madarakat! Persze, vannak megszállottak, akik minden körülmények között végzik a munkájukat; a nagy felfedezők sem azért kutattak egy életen át, hogy az utókor dicsőítse a nevüket; az ihlet percében a költő sem arra gondol, hogy mennyi honoráriumot fog kapni a verséért; de a kedvezőtlen feltételek mindig meggátolják egy-egy különleges képességű ember kibontakozását. Nem vagyunk annyira gazdagok, hogy egyetlen tehetséget is hagyjunk elkallódni! Valamennyien felelősek vagyunk értük. És nagyon nehéz felelni, ha megkérdezik, mit csináltunk a ránk bízott talentumokkal. 3 Katona József: Válogatott művei Szépirodalmi Kiadó Budapest, 1953. 340. o. 34
