Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 8. szám - MŰHELY - Görömbei András: Nagy Gáspár földi pörei
Igény és tudatosság, erő és szomorúság, sorsvállalás és megcsillanó játékosság, egyre táguló világkép jellemzi ezt a lírát. Egyre gazdagabb létezésélményt emel magába, s ez a törekvése külön súlyt ad a csupa nagy kompozíciókból álló Szaltószabadság ciklusnak, melyben az egyéni költői kifejezésmódjáért küzdő Nagy Gáspár személyes, nemzeti, európai gondokra együtt koncentrált s ezek megoldásában nemzedékének feladatát, lehetőségeit keresi. A közösségi gondokat nemcsak fölvállalja, hanem az emberi létezés összefüggéseiben nyitottan és eredetien gondolkodik ezekről. A gazdagon versbe e- melt tárgyi-élményi elemek egységes gondolati víziókba rendeződnek. Nagy Gáspár elsősorban érzelmileg kötődik a világhoz, érzékenysége ezekben a művekben fölfokozott, izzó lélekállapotban mutatja, még akkor is, ha hevületét tudatosan nyugalomba fegyelmezi. Sorsvizsgáló verseiben intenzív fájdalomérzés, illúziótlan szomorúság nyilatkozik meg. De az ezzel vívott drámai küzdelem telíti gondolati elemekkel a verseket, és építi összetetté, többszólamúvá a versstruktúrákat. Nemzeti létezésünk esélyeire (Bölcsödül Perzsiából), emberi cselekvésünk mai korlátozott lehetőségeire (Ködhimnusz, Csak nézem Olga Korbutot...), élet és halál dolgaira (Világtemető) kérdeznek ezek a versek, s Nagy Gáspár a legnehezebb terepekről is hittel tér meg, pedig nem táplál illúziókat. Hite etikai szívósság, cselekvő emberség, sokszor talán a „fölemelt fejű reménytelenség” az ereje. Az önáltatásnál sokkal több ez. Bátor szembenézése a nehéz kérdésekkel azért is érték, mert tudatosít, gonddá, közüggyé próbál avatni olyan problémákat, melyek valóságosak, mert létezésünk értelmének lényeges részei, mégis gyakorta kikerüljük őket. Nagy Gáspár költészete mindig a cselekvés lehetőséf ;eit kutatja, illúziótlan bírálatának, pőre megnevezéseinek is ez a mélyebb értelme, gy talál rá Sütő András példája nyomán az anyanyelven szóló dal megtartó értelmére, a lelkiismeret és a haza ügyének összekapcsolási övezetére, a merész és cselekvő tisztaság igényére. Annak a felismerésére, hogy olykor „a csönd is hatalmas katlan”, s még a „helybenzsákbanfutós” korban is meg kell találni a progresszív cselekvés terét és értelmét. Kompozícióinak motivációs rendszerében hatalmas történelmi, kulturális, közvetlen élményi anyagot szólaltat meg, olykor igen nehezen felfejthető értelemmel az egyes részleteket illetően. Éppen ezekben a nagy kompozíciókban érződik a kifejezésformával való erős küzdelme. Bizonyára a bonyolult, összetett gondokkal való sokrétű viaskodás folytán érezzük olykor úgy, hogy töredékes a nagy kompozíció. Következik ez abból, hogy a fölvetett kérdéseket inkább sokoldalúan körüljárni lehet, mint egyértelműen megválaszolni. De célja sem lehet mindezek megválaszolása, a félelmek, közösségi bajok, megbéklyózó korlátozottságok viszont különféle terepekről indulva törnek a személyiségre. Ily módon a sokszálú kompozíció a felnövesztett ihlet természetéből ered. A magyarság és Európa viszonya, jelene és jövője egyaránt sötét élmények, reménytelennek tetsző perspektívák alól komorlik föl a legnagyobb versekben (Csak nézem Olga Korbutot, „Szállá alá poklokra", Forduló év). Magyarország „kontinensnyi álmok vesztőhelye”, a Duna pedig evilági Styx folyó ebben a versvilágban, de éppen a versek tárgyi bősége egyértelműen jelzi azt is, hogy alapos indoka van Nagy Gáspárnak a komor szemléletre, költői küzdelme pedig éppen azért figyelemreméltó, mert mindezek ismeretében a hűség parancsaival néz szembe a nemzeti sorskérdésekkel. Élmény és filozófia, közvetlen szemléletesség és gondolati erő találkozása jelenti ekkor számára a költői fejlődés irányát. A nemzet és Európa gondjait mélyen megélő Nagy Gáspár már a Csak nézem Olga Korbutot... című versében keserűen szólt az újabb magyar költészetnek arról a számára is felkínálkozó lehetőségéről, hogy a közösségi sorskérdések, a személyiség titkai 53
