Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 1. szám - MŰHELY - Szathmári István: Arany János és a magyar nyelvtudomány

elé szórt, elegyengetett hamuban tanul meg írni..Ezt a nyelvi élményt aztán tovább erősítik a debreceni Kollégiumban eltöltött évek, majd a kisújszállási tanítóskodás. És talán nem leszek ünneprontó, ha itt az időrendet megszakítva megemlítem, hogy az utóbbi hónapokban Aranyt olvasván milyen örömmel fedeztem fel azokat a kifejezéseket, nyelvtani formákat, amelyeket nagyszüleimtől és a kisújszállási öregektől hallottam gyerekkoromban, és amelyek most egy fél évszázad távolából Arany írásaiban köszöntöttek ismét rám. A v/szen igealak mellett csak egy 1874. augusztus 7-én kelt leveléből idézek: ,,A fejem fő, mit vegyek hazavinni. Ez a fürdői élet legkeservesebb része, ott ügyetlenkedni nyelves kalmárnék között, bizony nagy sor.” A visz helyetti v/szen és a bizony nagy sor kifejezés „édes mienk” — ahogy Arany mondaná — kétszeresen is (Vő.: Arany János Összegyűjtött művei. Kritikai kiadás X. Sajtó alá rendezte Keresztury Mária. Bp., 1962. 249). És a szalontai nyelvi élmény sértetlenül megmarad Nagykőrösön és Pesten is, mert a szülőföld gyakran hazavonzza a költőt, ha másként nem, a rokonaival és ismerőseivel sokszor váltott levelek útján.

Szalontárói hozza magával anyanyelvének és népének mérhetetlen szeretetét — Kodály szerint „Ő maga a nép”, mint Keresztury Dezső utal rá (i.m. 24) —, s ez a ragaszkodás sugallja neki, hogy egy életre programjává váljék a közműveltség erősítése, a nép műveltté tétele (nem utolsósorban éppen az olvasás által!), továbbá ezért vizsgálja nyelvünket, ezért igyekszik szabályba foglalni az irodalmi és köznyelv, valamint a költői nyelv törvényszerűségeit.

A nyelv tanulmányozása felé vonzhatta Aranyt — bár egy kissé távolabbról — a szintén otthonról hozott valóságérzéke, az, hogy minden érdekelte, hogy mindig nyitott szemmel járt a világban. Ehhez járult aztán örökké gondolkodó, töprengő természete, amelynek a hatására nyugalmat nem ismerve igyekezett a végére járni minden őt érdeklő dolognak, természetesen a nyelvieknek is. A szórendet tárgyaló értekezésében például világosan megmondja, hogy ezt a rendszert — az utóbbi az Arany János szava! — már régóta vizsgálta, „ ... melynek minden bibéjit még nem találtam ugyan ki” — vallja be őszintén, majd így folytatja: „ ... de a mi körülbelül bizonyosnak látszik, megkísértem vázolni a következőkben.” (ÖM. XI, 528.)

Az anyanyelv sokrétű vizsgálatához Arany Jánost közvetlenül az általa betöltött és és sokszor nyűgnek érzett hivatalai vezették el. Ismeretes, hogy bár iskolai tanulmányait nem fejezte be, kivételes tehetségére és valójában vasakaratára támaszkodva egy életen át tanult és olvasott — kezdetben mindent, ami a keze ügyébe esett, később a szükségtől is megszabva, módszeresen —, korának legkiválóbb irodalom- és nyelvtudósai közé küzdötte fel magát. Mint Keresztury Dezső utal rá, Heinrich Gusztáv, a magyar komparatisztika atyja ezt állapította meg Arany irodalomtörténeti dolgozatairól: „ ... impozáns tudományos készültségről tanúskodnak — melyet úgynevezett szakférfiainknál, egy kettő kivételével, bizony nem igen találunk”; továbbá később: az összehasonlító módszert „először alkalmazza irodalmunkban következetesen, tudományos alapossággal” (i.m. 98).

Hogy ide juthatott, ahhoz nem kis mértékben járult hozzá 1851-től a kilencévi nagykőrösi tanári munka. A rendkívül művelt férfiakból álló „nagy” tanári kar tagjaként mintegy rákényszerült arra, hogy közelebbi szakterületét, a magyar nyelvet és irodalmat, valamint az esztétikát módszeresen végigjárja, és tankönyvek híján azokat pótló jegyzeteket készítsen. Mindez természetesen elmélyítette irodalom-, valamint nyelv- és stílustörténeti tudását, elemzésmódját.

Ez utóbbit vitte tovább a Kisfaludy Társaságban 1860-tól betöltött tisztével együttjáró munkája, mindenekelőtt a Szépirodalmi Figyelő, majd a Koszorú szerkesztése. Terveiről így tájékoztatja barátait, fel is szólítván őket a közreműködésre: „Szándékom minden új szépirodalmi művet először igen rövid, tájékoztató ismertetéssel mu60