Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 8. szám - VALÓ VILÁG - Bálint B. András: "Tanító hivatal"
Sztereotip válaszokat kap, melyek lényege, hogy nincs különbség: avallás — a kereszténység — is filozófiai irányzat. Újabb nevek hangzanak el — Pascal, Kant, Hegel —, s újfent fény derül a diákok tájékozatlanságára: semmit nem tudnak a neves gondolkodókról. — De hiszen az egyetemen tanultok marxizmust, ott sem említették? — fordul a káplán a nagyobbakhoz. — A filozófiatörténeti rész csak olvasmány, nem vizsgaanyag, így azt csak átfutjuk, és kész ... A kerületi gimnázium egyik tanára — kollégái helyeslése közben — azt kifogásolja, hogy a gyerekek a közismert bibliai személyek nevét sem ismerik, így egyszerűen nem értik Ady vagy Babits verseit. — So világnézetünk alapjai keretében nem lehetne a bibliai történetekkel megismertetni őket? — Arra kevés az a néhány óra, a Biblia különben sem a mi világnézetünk alapja . . . De szó van róla, hogy bibliai ismeretek címen indul egy új tantárgy, csak még senki nem tudja, mikor. Megkérdezem az igazgatót, hozzájárul-e, hogy néhány világnézeti órát meghallgassak. Azt mondja, ehhez a szaktanár beleegyezése is kell, aki viszont nem egyezik bele ... Az igazgató maliciózus megjegyzése szerint jobb is, mert úgy zajlanak a foglalkozások, mintha a katekizmust kérdezné a negyedikesektől. Amolyan ateista katekizmust. Mi végre vagyunk a világon? . . . Takács Kálmán elektrolakatos is ezt kérdezhette magától, amikor huszonöt éves korában bekopogott az egyik kerületi plébániahivatalba s arra kérte a tisztelendő atyát, ugyan keresztelné meg őt. — Ahhoz tudnia kell valamit, fiam. A Szentírásból, a kereszténység alapelveiből, hittételeinkből. — A csecsemő sem tud, mégis megkeresztelik. — Maga talán újszülöttnek érzi magát? így esett, hogy Kálmán hetekig járt a pap lakására a katolicizmus fő princípiumait tanulandó. Egy alkalommal magam is jelen voltam a beszélgetésen; a fiatalember meglepő közönyt tanúsított a kérdések iránt. Óra után együtt ballagtunk a buszmegállóhoz. — Mondd, ha neked ilyen nyűg ez a rövid tanfolyam, miért határoztad el, hogy felnőtt fővel megkeresztelkedsz? — Már gyerekkoromban éreztem, hogy kilógok a sorból, amiért nem vagyok megkeresztelve. Mint valami pogány . .. — Ez minden? — Én hiszem, hogy van Isten és van túlvilág. Meg aztán . .. — Aztán? — .. .nősülni akarok és a menyasszonyom kikötötte, hogy egyházi esküvőt tartunk. Ő mélyen vallásos. Márpedig csak akkor adnak össze bennünket, ha megkeresztelke- dem. — Ezt a plébános is tudja? — Persze. Egyszer elkotyogtam, de csak mosolygott. Azt mondta, neki az a fontos, hogy eggyel több bárány legyen az akolban. — És az esküvőt hol tartjátok? — Lehet, hogy bent a Belvárosban, a ferenceseknél. 29
