Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 8. szám - Kőbányai János: Saturday Night Fiver á la hongrois: elbeszélés

— Szervusz gaz kapitalista — köszöntötte az autóból éppen kiszálló fiút.

— Üdvözlégy ősz munkásvezér elfajzott gyermeke.

A péhowardos megszólításon jót nevettek. Ritter becsapja a kocsiajtót. Több poén nem jut eszébe. A tehetetlenségi nyomatékuknál fogva együttmaradnak, s nekidőlnek az autónak. Némán kutatják az előttük hömpölygő színes tömeget, hátha valaki vagy valami kirántja őket erről a zátonyról, s visszairányítja a hamar megakadt szombat este sodrásába.

Feltűnnek Tiborc Józsiék. Lassan, megilletődve sétálnak. Minden kirakatot, feltűnőbb embert, autót alaposan megnéznek. Elöl Tiborc Józsi, akinek sikerült Melinda mellé kerülni, s most nekibátorodó bennfentességgel megjegyzéseket fűz a látottakhoz.

Meráni Győző elfintorítja az arcát, két-háromszor hangosan a levegőbe szippant, mintha valami kellemetlen illatot érezne.

— Parasztszag — jelenti ki.

— Lajbi való ezeknek, s itt meg digóba nyomják magukat — helyesel Ritter. Ritka bunkó a bórájuk, a kezük szeneslapát.

— De a paraszt pipinek mintha egész jó karosszériája lenne, a feje persze letakarható. Mit szólnál, ha beinvitálnám a kocsidba és fölmennénk hozzám. Aztán összehozunk valami játékot. Csak megtanult egy kis mókát a szénakazlak alján.

— Tőlem nyugival, de nélkülem. A kísérői kemény tökű magyar daliáknak látszanak, könnyen kaphatsz egy-kettőt a szemed alá — mondja Ritter, aki néhány hónapot katona is volt, innen ismerte a tréfás szólást, így kedveskedtek a folyosófelmosásra kiemelt emberekkel.

— Cö-cö. Meg se mernek mukkanni. Odalesznek a megtiszteltetéstől, ha elviszem a nőjüket. Boldogságukban kezet csókolnak, ha szóbaállok velük. És nemsoká visszakaphatják. Tízkor az Ifjaknál vagy a Fészek dizsiben vagyunk. Ne légy kishitű.

— Az előbb valami szagot emlegettél . . .

— Mindent ki kell egyszer próbálni, épp ez az egzotikus benne.

— Szerintem ez ma nem jön be.

— Összejön. Egy üveg skót whisky. Oké?

— Oké.

Egymás tenyerébe csapnak és Tiborcék után fordulnak, akik épp zöldet kaptak és eltűntek a szemük elől a CSEMEGE-KÖZÉRT hunyorgó neonbetűi alatt a Kossuth Lajos utca irányába.

— Hát akkor indulás, mert nem érjük utói a röjtökmuzsaji Vénuszodat.

— Autóval?

— A kocsi meggyőzőbb.

Ritter előkeresi a sluszkulcsot, kinyitja a kocsi ajtaját. Nagyot ugrik az autó. Az Astoria aluljáró előtt érik utol céljukat. Ritter hirtelen fékez, Meráni még a mozgó autóból magabiztosan kiugrik a járdára. Ez a lendület fél lépésnyire röpíti a fék- csikordulás felé forduló Tiborcék csoportjához, majdnem Tiborc Józsi mellé.

Éles, hunyorogtató vakufény villan.

A fotó alatt lakonikus — az egész lap stílusára jellemző — képaláírás: Saturday Night Firer á Iá hongrois. Deux jeunes chiques hongrois au centre de Budapest, en uniforme des bons consemateurs — biensür des families „meilleurs”. Contrecarrer les energies des jeunes,par les biens de la consemation c’est la plus bien, plus sOr politique á l’Europede i’Est aussi.” Amit hozzávetőlegesen így fordíthatnánk: Szombat esti láz magyar módra. Két divatos magyar fiatal Budapest központjában, a jó fogyasztók uniformisában, bizonyára „jobb családokból”. Az ifjúság energiáit fogyasztási javakkal lekötni, nos ez Kelet-Európábán is a legkifizetődőbb politika.

12