Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 8. szám - Kőbányai János: Saturday Night Fiver á la hongrois: elbeszélés
Fél hatkor ébred. Beindítja a feje fölött a lemezjátszót. A Dire Strait második albumát hallgatja. Ez a jó félórácska is, akár az álma, rendkívül könnyen ellebeg. Csak miután kikapcsol az automata kar, tolakszik az eszébe; hogy mi lesz szeptembertől, amikoris mehet falura? Valahogy „nem jött össze” Pest. Próbálkozott a Műszaki Egyetemmel, ehhez kedve is volt, az autók mindig érdekelték. Másodszorra a család tanácsára a jogra jelentkezett. Idén a fater megelégelte a dolgot, Nyíregyházára dugta be a főiskolára. Egyedül ül vacsorához, amit az anyja a konyhaasztalra készített. Az öregek, míg ő aludt, csendben Leányfalura utaztak az egész hétvégére. A hatalmas lakás csendje, az otthonos tárgyak felületén a sikamlós fények hirtelen üvegharanggá álltak össze a feje fölött. Rémült szabadulhatnék tört rá, mintha lassan a fölé telepedő búra alól már idáig minden oxigént beszívott volna. Nyugtalansága mint egy monotonon erősödő dobritmus, leállíthatatlanuI zakatolni kezdett benne. 3. Kimegy a fürdőszobába, alaposan lezuhanyozik, a hajára két zacskó sampont is önt. Kifésüli, lesimítja a haját, a letört, kitépett hajszálakat összesodorva a lefolyóba dobja. Középen elválasztja óvatosan, hálót tesz rá. Megborotválkozik. Lekapja az ablakfóliáról a sárga frottírzoknit — tegnap este óta szárad — és visszamegy a szobába. Kinyitja a szekrényrészét. Először a csizma. Bár tegnap este is dolgozott rajta, egy ronggyal most is alaposan átdörgöli. Színe a bordó és a piros közt, krokodilbőr utánzatból készült, orra a legújabb divat szerint tűhegyben végződik. Mind a két fogast kiemeli és gondosan az eltávozok ágyára fekteti. Az egyiken az öltöny még csak kéthetes. Sötétlila, a zakón széles válltömések, a nadrág szűk, oldalán — határozott krétavonás —vékony csík világít. Mellé selyeming és keskeny nyakkendő kerül. A másikon vastag, zöld plüssnadrág és szarvasbőrutánzat kabát. Ehhez széles öv tartozik, csillogó Lewi’s csattal. Erre az ágyra zöld és rózsaszín kockákból és csíkokból összeállított zártnyakú, bordás pulóvert helyez. Nem tud dönteni. Már a tiszta alsónadrágban, zokniban vizsgálja a két ágyat. Bizonytalanul az öltöny nadrágja után nyúl. Óvatosan veszi le a fogasról. Jóleső érzés a vékony szövet hűs érintése, az egész heti durva munkaruha, és a régi szövetnadrág dörzsölése után. Leül az ágy szélére, felegyengeti a csizmát. Feláll. Járkál. Hirtelen elhatározással nem az ing, hanem a pulóver felé nyúl. Húzkodja, hogy leérjen a derekáig. Most lehántja a hajáról a hálót, felkapja a bőrkabátot és kimegy a folyosóra. A tükör. Mégegyszer megfésüli a haját, csak a hajra összpontosít. Távolabb lép: hogyan fest az egész? Nem, nem tetszik. Vissza. Inkább az öltöny zakórésze. A tükör válasza: így jobb. Elzárja a visszamaradt ruhákat. Újra a mosdó. Fogat mos, körmöt vág. Visszateszi a szekrénybe a tisztálkodószereket. Leszalad a lépcsőn. Ki a kapun. 4. Ruháit gyorsan hányja magára. A szekrényből gondolkodás nélkül kikapja a halványlila öltönyt, s az alul sorakozó csizmák közül belelép abba, ami hozzá a legközelebb hever: egy krokodilbőr-utánzat csizmába. Nem akar vacakolni az inggombokkal, ezért egy opartmintás pulóvert húz magára, — valami nagydarab csajról maradt itt 10
