Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 7. szám - DOKUMENTUM - Németh József: Napló (1898-1911): I. rész: sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta: Füzi László

Legkimagaslóbb eseménye volt: házasságom. Sok élvet nyújtott ez, amit elsősorban megkímélt ifjúságomnak tulajdonítok, de sok gondot is: anyagit úgy, mint szellemit. Hogy anyagilag mennyit, talán legjobban megvilágítja az az egy körülmény, hogy a 600 frt hozománnyal együtt 2700 irtot adtam ki az egyetlen évben és még vagy 120 frt részletfizetéses adósságom van és még mindig kellene úgy 100—150 frt, főleg az ebédlő feldíszítésére.

Szellemileg nagy teher volt az összeszokás. A feleségem egy jó alaptulajdonságokkal bíró nő: tág látókörű, jó felfogású, munkás, egyszerű, nagy előnye volt még, hogy a házasélet kezdetén baj nélkül átjöttünk, forró szerelme, mely kibékít minden ellentétet. Nálam a szerelemre csak az alap volt meg; az a régi szenvedélyes szerelem hiányzott. Most az eszem megvetette az alapot, s sokszor tartottam a jövőtől, hogy nem épít majd rá szerelmet. Hiszen annyi testi-lelki hiánya volt Vilmának. Egy bakfis, aki sok félszegséget látva maga körül, önfejűvé lett, amellett gyerekes; nagy szerelme dacára is egoista. Ideges, sápadt, vérszegény testileg. Lehet-e ily viszonyok között szeretni ifjú hévvel?

Az elmúlt év sok jót hozott; amilyen fenyegetően kezdődött, amilyen kietlen volt házasságunk első féléve, egyes napokat — közbe hetet — kivéve éppolyan jól folyik most az ősz óta. A legutóbbi 4—5 hónap kifogástalan volt. Bárha valaki a külső jelek után ítél, sok furcsaságot lát. Pl. én Vilmával szemben még mindig használok goromba szókat, sőt viselkedem is vele úgy. Ez tisztán nevelési szempontból teszem. A legtisztább őszinteség az, ami megszerezte számomra lelkét; s kellő vezetés s a saját iparkodása remélhetőleg a közeljövőben meghozzák egészségét.

Nagyon sokat fejlődött a lefolyt év alatt. A házasságon kívül még tanulmányaim volnának említendők. A régiek pihentek, csak az értesítői dolgozatom foglaltam össze. Azon kívül írtam ápr. 11-i beszédet, Erzsébet királyné emlékére s Salzburg vidékéről a Szatmár megyei Naplóba. 4 drb mindössze. Volt azon kívül sokszor alkalmam tósztot mondani például március 15, a tanfolyamon: Esztergomban, Drexrlernél, házasságom alkalmából vagy 3-at, a főigazgatóra stb.

Az iskolai tanításban sokat haladtam. A felsőbb osztályokban is otthon vagyok már. Tavaly és harmadéve még kénytelen voltam nagy hangú frázisokkal eltakarni tudásom hiányait, az idén már legföllebb a szóbőséget kell legyőznöm.

Módszerem különösen bevált: III—V—VI. osztályokban, hol tanításomat — apró hiányai dacára — sikerültnek merem mondani. A politikai földrajz főleg azért nem sikerül, mert egységes okoskodásra nem alkalmas, betanulni meg nem vagyok hajlandó.

A Vlll-ikban Magy. történetéhez iparkodom sok új adatot gyűjteni, s azt feldolgozni, de épp ezért magyarázatom néha túltengő, száraz, máskor pedig nagyon magas, ritkán válik be egészében.

Még szólhatnék a tanfolyamról, mely művészettörténeti ismereteimet gyarapította, másfelől a hadgyakorlatról, mely viszont néprajzi, nyelvi és társadalmi szempontból fontos; az idegeimet meg kissé ráncba szedte.

Tornaóráimon is sikerült többé-kevésbé a rendes menetet és fegyelmet megállapítani. Úgyhogy a múlt évet minden tekintetben életem egyik legderekabb évének tartom.

Hibáim: a rendszertelen tanulás illetve olvasás, bár iparkodom fékezni magam; újságból csak a tartalmasnak látszó cikkeket — bármilyen tárgyúak — olvasom el, híreket alig. A tanításomon is meglátszik még, hogy a tudásommal nem bírok, némely órán többet mondok, mint kellene. Tanári karunk azért pompás iskola, mert rendkívül sokféle eszmecserére ad alkalmat, hol nekem mint történésznek meglehetős nagy szerepem van, de itt is, éppen mert érzem túlsúlyomat, hamar heveskedem.

A történet filozófiája eszméjét nem adom fel, csak elhalasztóm.

87