Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 7. szám - DOKUMENTUM - Németh József: Napló (1898-1911): I. rész: sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta: Füzi László

Nov. 19. Anyám nevenapja van. Istenhez fordulok, hogy tartsa őt meg sokáig. Olyan jó anya, hadd élvezze itt a földön munkája gyümölcsét.

E szép napot választám ki titkom elárulására. Lehullt a lepel. A rokoni körben tudják immár, hogy ki lesz a menyasszonyom. Ugyancsak őt is felszólítottam arra, hogy küldje meg gyűrűs ujjánaka mértékét.S. István bácsi pedig ajánlkozott éppen a legjobb időben násznagynak.

Egyéb újság: 15-én 3 kolléga 25 éves jubileumát ültük meg fényesen. Üdvözölte őket az egész város, az összes elöljárók, egész a miniszterig. Nagyon szép, ha a tanügyet nálunk így megbecsülik.

A héten írtam Nápolyról egy cikket a Szatmár megyei Naptár részére. Egy kissé költői színű.

Nagyon el vagyok foglalva a sok levélírással is. Fényképet is csináltattam (13 drbot!).

December 5. Egy kissé izgatott, bár nem terhes két hét múlt el Erzsébet-nap óta. Egyénileg különösen izgatott voltam a házasságom ügyében, mert hazulról semmi válasz nem jött — máig. Hál’ istennek úgy látom, hogy rendben leszünk, s megértjük egymást, bár szinte képzelem, hogy szüleim nehezen tudják visszafojtani csalódásukat, azt hívén, hogy isten tudja milyen jó partit csinálhatok. Ugyancsak jó ízű levelet írt e tárgyban Pista bácsi is.

Politikailag is érdekes volt ez idő. Tudvalevőleg most 2-án ünnepelte az osztrák császár a jubileumát. Ez alkalomból nálunk is az 50 éves jubileum emlékére érmeket osztogattak mindazon áll. tisztviselőknek, akik azt kérik. Hozzánk is jött felülről ilyen felszólítás, ami ellen azonban a többség elutasítólag nyilatkozott: én ifjúi hévvel odáig is mentem, hogy mindenkit gyanúsnak nyílvánítottam hazafiság szempontjából, aki (elfogadja) kéri az érmet. Nem is kérte senki! Az igazgató 2-án nem tudom miért, egész napra szünetet adott, a fiúkat elvitték misére (r. és g. kath-ok). Persze a reformátusoknál nyoma sem lévén ilyen hálaadó császár jubileumi istentiszteletnek, én nem ünnepelhettem meg (!)

Közben volt Endre (a h. polgármester) névnap, estély, azután tegnap Nagykárolyban a tanári gyűlés: mind a két hely nevezetes arról, hogy tósztot mondtam én is, tehát úgy látszik, hogy a mai kor politikai szellemébe kezdem beleélni magam. „Sok hűhó semmiért!” A gyűlés a piaristák szíves vendéglátása folytán pompás volt. A vita magvas, az ebéd gusztusos; a tósztok szellemesek, a borok jók voltak.

. Annyi hasznom is volt még, hogy két másik történésszel kibeszéltem magam a tárgyam tanításának módozatai felett. De sajnáltam, hogy Dr. Czirbusz, az ismert földrajzíró, bár ott ült szembe velem, mégis egy-két szót sem váltott senkivel. Hallgatag, csöndes ember. Nyugodtan elült, míg tósztoztak; néha ő is ivott, és koccintott velünk. Egyszer aztán őt is felköszöntötték, ami úgy kihozta a sodrából, hogy néhány perc múlva hirtelen fölkelt, s elinalt: ott hagyott mint Szt. Pál az oláhokat (azt se mondta, hogy beföllegzett).

Most kellett minősítvényi táblákat csinálni. A takarékba 100 forintot sikerült betenni elsején, de bizony nem tudom, hogy nem lesz-e rá szükségem. Mindössze 240 frtot spóroltam meg; tehát a múlt évi torna hiányzik még; talán sikerül összehozni, míg megházasodom. [... ]

Jan. 2. December 24-én megvolt az eljegyzés; ott voltak a szüleim és a húgom. Se jót, se rosszat nem mondtak róla, de belenyugodtak. 2-ik ünnepen hazamentünk. Otthon igen jól telt az idő, a régi gondtalan módon [... ]

Jan. 14. Szombat este van és visszatekintek az elmúlt hétre. Izgalmas idők ezek az én életemben. [... ]

E héten iparkodtam lakást is keresni, de Bányán a lakásviszonyok nem a legjobbak és így eddig még egy olyan lakásra sem leltem, amely csak formailag is megfelelne:

78