Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 7. szám - DOKUMENTUM - Füzi László: Feljegyzések a századforduló idejéből: elöljáró sorok Németh József Naplójához
lyet apja gyakorolt rá. ,,Egy jól felépített élet: a mű, melynek aránylag legkedvezőbbek a feltételei, s ez az, amelyre lassan mind fogékonyabbá lesz a környezet is... — írja. — Akármilyen bölcs, tökéletes embert épített meg magában egy kertész, vagy vidéki tanár: a világába tévedt, folyóiratokban szereplő országos névvel a maga körében sem versenyezhetett. A papír-tekintélyek pusztulásával tán megnő ezeknek a devalválha- tatlan arany-embereknek az értéke s reméljük, hatásköre is”. A nevelés kérdését érintve így folytatja a gondolatsort: „A legszerencsésebb persze ha a serdülő ezeket az élő remekeket közvetlen környezetében találja meg. Engem például neveltetésem, a kötelező becsvágy országos hatású dolgok véghezvitelére vont fel; szerencsére ott volt mellettem egy életen át az apám, akiről, bár egy földrajzkönyv s néhány történeti atlasz volt minden alkotása, mindig azt kellett éreznem — még jobbágyi csökevényei- ben, öregkori gyengéiben is —, hogy különb ember nálam”. Ennek az általánosított élménynek legszebb foglalata mutatkozik meg az Irgalom ban. A hatvanas évek elején írt regényben a húszas évek világához fordul vissza Németh László. A visszafordulás magyarázata az írói személyiség négy évtizedes érlelődésében rejlik, azoknak az átalakulásoknak a sorozatában, amelyek Németh Lászlót elvezették ahhoz, hogy — Domokos Mátyás szavaiival — „világképének, az emberrel szemben támasztott morális követelményrendszerének a föladása nélkül képes legyen elfogadni végre a világot, az emberi környezetet a maga valóságos, tehát nyomorúságos mivoltában”. Mindennek gondolati hátterét az említett tanulmányokban találjuk meg. A regény Kertész Ágnes „nevelődésének” történetében valódi emberi kapcsolatok vállalásának szükségességét mutatja be. A hősnő emberi gazdagsága mintha az elidegenedés ellenszerét is magában hordozná. Az Irgalom ebben az összefüggésben „nyitott” mű: aktualitását a huszadik század végének embere is érezheti. A regénnyel Németh saját pályáját is értelmezi — s átértelmezi —, ennek hitelességét pedig azzal teremti meg, hogy számos önéletrajzi elemet épít be művébe. Az antropológiai látásmódot vállaló íróként élete alapkérdéséhez, az anyai és az apai örökség tisztázásához tér vissza. A kulcsregény szintjén apja hazatérésének története zajlik a szülőktől elszakadó — ám apját mániákusan tisztelő — Kertész Ágnes középpontba állításával. A hősnő nemcsak szüleit, önmagát is meg akarja érteni. Apja Naplójához fordul magyarázatért, az általa olvasott szöveg pedig azonos az előttünk fekvő Napló szövegével ...Németh ebből a történetből bontja ki az életműve egészét összefoglaló s az értelmezésnek is tág teret adó regényét. Ám ha az egész művet, s így abban a kulcsregényt érteni akarjuk, akkor ismernünk kell Németh József Naplóját is ... * * * A Napló közreadásának lehetőségéért Németh Lászlónénak mondok köszönetét. Az adott keretek között a szöveget csak erős rövidítéssel közölhetjük: a kéziratban lévő Naplónak több mint a fele válik most hozzáférhetővé. A rövidítéseket [... ]-lel jelöltük. Az elhagyásokat csakis terjedelmi okok magyarázzák, ahogyan terjedelmi okok miatt mondottunk le a Napló ban említett tanulmányok ismertetéséről is. A közlésre kerülő részek kiválasztásakor ügyeltünk arra, hogy a fontosabb kortörténeti adalékokat tartalmazó feljegyzések már most megjelenhessenek. A jegyzetek készítésekor is igazodtunk a folyóirat jellegéhez: csak a legszükségesebb esetben alkalmaztunk jegyzeteket. A megjegyzetelt részekre a főszövegben kurzivált szedéssel utalunk. A Napló egészének közlése és a teljes dokumentáció bemutatása önálló kötetben képzelhető csak el . .. 73
