Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 7. szám - VALÓ VILÁG - Mocsár Gábor: Hozzászólás helyett: megjegyzések egy kecskeméti tanácskozáshoz
az otthoni dolgokról, változásokról, például a földosztásról, mit sem tudva, csak abban reménykedve, hogy nem tart már soká a háború. Ismétlem, rengeteg hitelesítő emléket fűzhetnék Romány Pál tanulmányához, de ez csak szószaporítás lenne. Egy dolgot azonban, a 45-ös földosztásnál maradva, egy kicsit vitatkozva is, hadd jegyezzek meg. Szinte közhellyé vált — így tanultuk —, hogy a földosztás programját a Magyar Kommunista Párt azért hirdette meg, mert okult a 19-es proletárdiktatúra hibájából, — s ezt Romány Pál is megemlíti —, amikoris nem kiosztották, hanem állami tulajdonná nyilvánították a földet. Ez az igazságnak — szerintem — az egyik oldala. A másik oldala: a földosztás nemcsak gazdasági szempontból (itt a tavasz, vetni kell!), nem is csak a felgyülemlett statisztikai és politikai elemzések tanulságai alapján vált sürgőssé és elkerülhetetlenné, hanem azért is, mert a két háború közti nagyhatású szellemi mozgalom, a népi írók munkássága, valóságfeltáró buzgalma olyan mélyreszántóan előkészítette erre a talajt, hogy amikor a felszabadulás meghozta az alkalmat, más típusú megoldásra, mint a nagybirtokok szétosztása, a földműves nép földhözjuttatása, gondolni sem lehetett. Arról nem is beszélve, hogy 45-ben a kommunisták pártja még nem volt egyedüli politikai tényező, proletárdiktatúráról szó sem eshetett, a földreform előkészítésében más pártokkal kellett együttműködnie, köztük a Nemzeti Parasztpárttal, amelynek „ideológusai” azok közül a népi írók közül kerültek ki, akik a megváltás nélküli földreform gondolatának befogadására a közhangulatot előkészítették. De ha már az irodalom előkészítő szerepe szóba jött, belémsajdul a felismerés: a földosztásnak, meg a rákövetkező néhány évnek még van hiteles szépirodalma, de ha a szocialista átszervezés, a szövetkezetesítés sorsfordító hullámairól akarnánk hiteles képet kapni, az irodalomhoz hiába fordulunk. Ez a nagy népi sorsforduló kiesett a magyar irodalom emlékezetéből s ráadásul az amnézia, az emlékezetkihagyás visszafordíthatatlan. Ennek egyik oka: épp akkor kezdett rátelepedni irodalmunk életére — méghozzá épp a valóság hű ábrázolásának követelményét hangoztatva! — a sematizmus vaskorszaka, amelynek termékeit jobb is elfelejteni, legszívesebben bizonyára maguk a termékalkotók törölnék ki az emlékezetükből. A másik ok: a politikának, a szaktudományoknak ma már — lásd Romány Pál tanulmányát — módjában áll a visszatekintő átrendezést elvégezni, az irodalom azonban már alig rekonstruálható emlékanyagból építkezhetne, ha ugyan manapság akadna ilyesmire vállalkozó. De azt hiszem, az olvasó figyelme, érdeklődése is inkább az olyan írások, drámák, filmek felé fordul ma már, amelyek a szintén ugyanezekben az években elkövetett törvénytelenségek, az ebből fakadó sorstragédiák, egyes társadalmi rétegek elleni represszáliák máig tisztázatlan összefüggéseit, háttereit próbálják felfejteni, megvilágítani. A paraszti tömegek sorsalakulásának ismertetése, megörökítése marad a szaktudományokra, jó esetben a dokumentumirodalomra. Ebbe, azt hiszem, most már végérvényesen bele kell nyugodnunk. Ha ott lehettem volna a tanácskozáson, ezt az írói szempontból talán helyénvalónak mondható hozzáfűzést elmondtam volna, sajnálkozva persze a most már helyrehozhatatlan káron, veszteségen. Ennél azonban ezúttal — hiszen az imént említett gondolatsor csakugyan melléktéma — egy sokkal ideillőbb, centrális témakört emelek ki a tanácskozás szerteágazó előadás- és vitaanyagából. Mégpedig a falun, a mezőgazdaságban bekövetkezett társadalmi átrendeződés folyamatának izgalmas témakörét, amelyet Huszár Tibor szociológus előadásából ismerhettünk meg. Olyan logikus elrendezésben, oly éles és határozott megfogalmazásokban állítja elénk ezt a folyamatot, hogy az az érzésem, mintha az eddig innen-onnan megszerzett általános ismereteink mostanában válnának a szociológiában szilárd elméleti szerkezetté. Itt van például a statisztikai hivatalos szemlélettel való szembenézés. Huszár ugyanis adatsorokat, statisztikai fogalmakat olykor a fejükről 55