Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 7. szám - Kapuściński, Ryszard: Lumumba: regényrészlet: fordította: Szenyán Erzsébet
tus gyűjtőhelye, hanem a hivatalnok-kispolgárságé, bár a mi fülünknek ez túlságosan negatívan cseng. És Patrice nem a falutól kezdte, hanem a várostól. Nem a parasztoktól, hanem azoktól, akik tegnap voltak parasztok. És ez nagy különbség. Az az ember, aki egyenesen a dzsungelból pottyant Leopoldville-be az Albert bulvárra, olyan, mintha részeg lenne. A kontraszt túl erős, az átmenet túl gyors. Ott a törzsbeliekkel élt, és minden érthető volt. A törzsi szervezet, akár tetszett, akár nem, egyet biztosan jelentett: minden a maga helyén volt. Tudta, hogy ha X helyzetbe kerül, Y módon kell viselkednie. Mert ez volt a szokás. A városban pedig hirtelen egyedül maradt. A városban van főnök, háziúr és boltos. Idegen emberek. Az egyik pénzt ad, a másiknak neki kell adnia. Ez utóbbiakból jóval több van, s ebből származik a nyomor. Senki senkivel nem törődik. Vége a munkaidőnek. Valahova el kellene menni. Az emberek itt bárokba járnak. Lumumba karrierje igazából éppen a bárokban kezdődik. Úgy tartják, hogy Leo nyomornegyedeiben vagy ötszáz van belőlük. Az afrikai bárnak semmi köze a varsói kocsmához. Mert egy ilyen kocsmában a vendég beáll a sorba, megkapja a deci vodkáját, eszik hozzá egy uborkát, s már megy is tovább. Ha még egy decit akar, újra sorba kell állnia. Tömeg van, mindenki siet, szó sem lehet társasági életről. Kedvenc afrikai bárom neve: „Alex”. Az elnevezések azonban gyakran jóval kihí- vóbbak: „Miért ne?”, „Utat tévesztesz”, vagy „Csak te”. Az utóbbi időben kifejezetten patetikus cégtáblák jelentek meg: „Függetlenség”, „Szabadság”, „Harc” stb. Az „Alex” alacsony, földszintes épület, s mindig úgy fel van díszítve, mint egy falusi kocsma lakodalom idején: túlságosan csiricsáré. Pálmafák árnyékában áll teleragasztva Coca-Cola, Martell és Shell reklámokkal. Reggelente elég üres, de estefelé megtelik emberekkel. Leülnek a bádogborítású asztalok mellé, és sörözgetnek. Sörnek lennie kell. Sok üvegnek és sok pohárnak. A kupakok csörögve hullanak a padlóra. Ezekből a kupakokból a fekete cicababák övét csinálnak, s derekukra kötik. Megy a cicababa, a kupakok meg csörögnek. Ez a csörgés állítólag izgató. Szólnia kell a dzsessznek. Rekedt rockok, rekedt Armstrong olyan elkoptatott lemezekről, hogy a dallamot már nem is hallani, csak a rekedtséget. De a bár táncol. Az nem számít, hogy mindenki ül. Nézzétek csak a lábakat, a vállakat, a kezeket. Lehet beszélgetni, civakodni és flörtölni, üzletet bonyolítani, Bibliát olvasni vagy szundikálni. A test közben táncol. A has hullámzik, a fej himbálózik, az egész bár így ring késő éjszakáig. Ez a második otthon. Az igaziban nem lehet üldögélni, mert a lakás kicsi, szürke és nyomorúságos. Az asszonyok civakodnak, a kölykök a sarokba pisilnek, nincsenek szalagdíszek, és nem énekel Armstrong. Az otthon — kényszer, a bár pedig — a szabadság. Fehér spicli nem merészkedik a bárba, mert a fehér embert kilométerről meg lehet ismerni. Nyugodtan lehet hát beszélni bármiről. A bárban mindig sok a szó. A bár vitatkozik, tárgyal, okoskodik. A bár mindent a szájára vesz, boncol, elemez, kinyomozza az igazságot. Mindenki eljön ide, hogy letegye a maga garasát. A vita témája mellékes. A lényeg, hogy részt vegyél benne. Hogy elmondd a véleményedet. Az afrikai bár az ókori Róma Fóruma, a középkori városka főtere, Robespierre párizsi borozója. Itt vélemények születnek, bálványozó vagy megsemmisítő vélemények. Itt piedesztálra emelnek, vagy zajosan a mélybe taszítanak. Ha a bár el van tőled ragadtatva — óriási karriert csinálsz, ha a bár gúnyt űz belőled —visszamehetsz a dzsungelbe. A habzó sör párájában, a lányok izgató illata közt, a tam-tamok érthetetlen zaja közepette nevek, dátumok, vélemények és ítéletek hangzanak el. Mérlegelnek valamilyen kérdést, elgondolkodnak, érveket, ellenérveket sorakoztatnak fel. Valaki hevesen gesztikulál, egy asszony csecsemőjét szoptatja, az egyik asztalnál nevetés hangzik föl. Pletykák, lázas izgalom és tömeg. Itt a közös éjszaka díján egyezkednek, ott a forradalom programját vitatják meg, emitt valaki egy jó varázslót ajánlgat, másutt azt mesélik, hogy sztrájk 41
