Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 7. szám - Herceg János: Közös dolgokról
Zar meni jadnom sva ta divota? Zar meni blago toliko sve? Zar meni starom, na dnu zivota, ta zlatna vodka sto sad tek zre? Oh, slatka vodka tantalska roda, sto nisi meni sazrela pre? Oprosti meni gresne zalute, Santa Maria della Salute. Ha talán tudott volna a kaján zombori polgári társadalom erről a tragikus szerelemről, nem szórakozott volna ilyen zavartalan fölénnyel a költőn, aki senkire se nézve, futólépésben rohant a Kanálisra, meg ki a vasútállomásra, amikor pedig a Bajai úti korzón sűrű sorokban sétált az úri nép. Nekem még kicsit sok is a könyvben e légies szerelem tündöklő fejezete után, a megbotránkoztató jeleneteket felsoroló anekdota. Nem tudok mulatni a költőn talán a messzeség miatt, amelyben tragikus sorsa annyi mindent érezhetővé tesz meghökkentő és megbotránkoztató viselkedésében. Valamennyire meg legnagyobb irodalmi bűnén is enyhítve, amit azzal követett el, hogy „letépte a babért”, mint a hetyke Petőfi Vörösmartyéról, az ötvenéves jubileumát ünneplő Zmaj fejéről. Egy nem kevesebb, mint négy és félszáz oldalas nagy formátumú könyvben, melyet saját kiadásában, felesége költségén jelentetett meg, rettentő magasról taglalva a népszerűségét folytonosan tovább fokozó, s ezért olcsó és hatásos megoldásokat kereső Jovan Jovanovic Zmaj öregkori költészetét. Tulajdonképpen nem is annyira róla, mint az akkori szerb irodalmi viszonyokról ítéletet mondva. Mindez a vármegye urainak nyelvétől különböző közegben történt, majdnem úgy, mintha ez is csak egy nép magánügye lett volna. Nem'is csupán akkor, hanem — úgy rémlik — egészen máig, amikor az érdeklődés keskeny ösvénye viszi vissza az embert a régi városba, a régi emberek közé, akik megosztva, időnként egymással szembefordítva zárkóztak be a maguk külön világába. S ezért van, hogy még mindig akad bőven kölcsönösen megismerni valónk, ha a messzibe veszett időbe visszanézünk. Akár a görögtüzes Millennium vagy Laza Kostic ürügyén is! KAPUTERV (BRONZ)
