Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 7. szám - Zám Tibor: Szőrös talpú kismacska: regényrészlet
volna lesnie, bizonytalansága csak növekedett, mert Lakat Pál szerelmi élete nyitott könyvvé vált előtte, amelynek azonban Pötyi egyik napján és lapján sem szerepelt. Balog János tudta a főagronómusról, hogy a nap minden szakában van benne egy-két atmoszférányi nyomás, de nem volt meggyőződve a szonda-háború megindításának helyességéről. Kezdeményezését a kívülállók óhatatlanul személyes bosszúnak tartották volna,s ezt ő már csak azért semvolt hajlandó felvállalni, mert Lakat Pál mindig korrekt és kifogástalanul udvarias volt vele szemben, s bármi szívességet kért a téesztől, azonnal rendelkezett, hogy teljesítsék ... Balog János ezerszer megbánta már, hogy szerelmes elvakultságában elhúzatta a „Szőrös talpú kismacskát”. Csak egyetlen egyszer húzatta el, de ezekben a műkedvelő zenekarokban, amelyek előtt Pötyi hetedhét faluban rütyőzött, mindig volt egy-két krapek, aki szeretett volna beakasztani a Homoki Violának (ahogy egymás közt hívták), felkapták az ő ötletét, tovább adták egymásnak, s amíg az előtérben sablonosán zajlott a verekedés, odabent a „Szőrös talpú kismacska” hírelte, hogy kiért és miért folyik a vér s van a cécó . .. Honnan tudhatta volna ez a szolgálati szabályzatban jártas, de szerelmi ügyekben járatlan falurendőr, hogy a Homoki Viola tulajdonképpen hálás volt a hírverésért, s adott volna magából neki egy-két karajt, ha nem vall időnap előtt szerelmet, s nem kéri feleségül szóban, írásban ... Balog János is kapisgálta már, hogy tisztességes szándékának kendőzetlen kimutatásával vesztette el Pötyinél a renoméját, de hát ami megtörtént, megtörtént: lehetetlen volt meg nem történtté tenni. A falurendőr, hogy meg ne szakadjon szíve a szerelemtől, éjszakánként tökrészegre itta magát, napjában négyszer-ötször megszondáztatta a kéményseprőt, s iszonyú erőszakot téve érzelmein, kerülte a Pötyivel való találkozást, s beadványt akart írni a kapitányságra, amiben áthelyezését kérte volna. Mindegy volt neki, hova helyezik, csak minél messzebbre innen . .. Balog János hírét sem hallotta a telepátiának, de Kaczér Pötyi feltűnésekor azt gondolta, hogy nem véletlenül jön errefelé a lány, az ő szomorú szívének megörvendezte- tésére és megfájdítására. (Az eszébe sem jutott, hogy a lány errefelé lakik.) Morcos méltóságát megőrizve nekidőlt egy akácfának: nem rejtőzött el, de tolakodó sem akart lenni. A lányra bízta, hogy észreveszi-e vagy sem? . . . Pötyi észrevette, talán hamarabb is, mint várta, mert riadtan futkározó szemével mintha kereste volna, és nagyon-na- gyon megörült, amikor megtalálta. Hálásan legeltette őszi-kék szemét a deli legényen, előre köszöntötte, forró keskeny kezét egy kicsivel, vagy talán nem is olyan kicsivel tovább hagyta a Jani mancsában, mint ilyen hosszú „haragszom rád” után várható lett volna, s közben minden zagyvaságot kezdett beszélni marhákról, sertésekről, birkákról, legelőkről, kaszálókról, könyvelésről, amiből Balog János csak annyit értett, hogy a téeszben nagy disznóságok folynak, s neki, Pötyinek a boldogsága függ attól, hogy a sumákolásra ország-világ színe előtt fény derüljön. Kaczér Pötyinek rövidebb volt az esze, mint a haja, és még azt az alapigazságot sem ismerte, hogy a harag rossz tanácsadó, és butaság azonnal értesíteni a rendőrséget, ha sértve érzi magát női mivoltában, büszkeségében, önérzetében. * * * ... A pinceszer után Lakat Pál azt tette, amit legritkábban szokott: íróasztalához ült. Először fejben, azután írásban is kiszámította, hogy Botlik, ez a sehonnai, ez a gengszter, ez a briganti megközelítően 400 ezerrel vágja nyakon az ő kicsiny szövetkezetét, amely a hivatalosan bejegyzett Virágzó csődtömegében valóban virágzott, amelynek gondos-pontos kiépítését Lakat Pál élete főművének tartotta. Nézte a hatjegyű számot és azt gondolta, hogy ez nem lehet igaz ... A hízóbikákból és a sertésekbőls az igazán nagy tételekből december második felében jön a pénz, tehát még két telje_ 14
