Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 7. szám - Zám Tibor: Szőrös talpú kismacska: regényrészlet
zet kialakulásáról most nem kíván beszélni, csak a meglévő adatokból kikövetkeztethető prognózist közli. Eszerint az 1968-as gazdasági évet a Virágzó 3—4 milliós mérleg szerinti veszteséggel zárja. Ennek objektív okai közt említendő az áprilisi hó, amely megülte a bimbós barackost; a májusi fagy, amely a később virágzó gyümölcsfákat sújtotta; az augusztusi jégpászma, amely letarolta a szőlőt; a romlott táp, amelytől a már-már vágásra érett baromfiállomány napok alatt elpusztult. Ha az év végéig befutó tartozásokhoz a december hóra esedékes munkadíjakat is hozzászámítja, a Virágzó 6—7 milliós veszteség kimutatásával jelent csődöt. A főagronómus felhorkant; vészmadárnak titulálta a főkönyvelőt, de konkrét ellenérvek nem voltak a tarsolyában. Handabandázott hát: nem úgy verik a cigányt, nem eszik a levest olyan forrón, mint ahogy főzik, nem olyan fekete az ördög, amilyennek festik, és amiért Adus ilyen sötéten látja a helyzetet, azért még nem hervadhat el a Virágzó, hiszen rosszabb éveket, nehezebb időket is átvészelt már... A két örökös tsz-vezető egyszerre nyitotta szóra a száját s bizonyosan összeveszett volna, de az örökös elnök felemelt ujja figyelmet és fegyelmet parancsolt rájuk. Már Lenin elvtárs is megmondta, hogy a tények makacs dolgok, ezért Lakat elvtársnak helytelen a hozzáállása azokhoz, amiket Köteles elvtárs itt elmondott. Köztük maradjon a szó, a szövetkezet szarban van. Egy nagyon alapos revízió 8—9 vagy több milliós veszteséget is kimutatna, s megállapíthatná, hogy a tetemes hiány az előző évek veszteséges gazdálkodásának áthúzódása és halmazata is, s a gazdálkodási mérleg folyamatos meghamisításának a következménye. Ha ez benne volna a revizori jegyzőkönyvben, akkor nekik, az örökös vezetőknek azonnal odább kellene állni, de mivel jegyzőkönyv nincs s revízió sem fenyeget, kétségbeesésre nincs ok, s szó sem lehet arról, hogy a Virágzó veszteséggel zárja az évet. Akkor, szólott Köteles, kitárva tenyerét, húzzon egy szál szőrt az elnök elvtárs, ha tud!. . . Botlik jelképesen húzott, és türelmesen magyarázni kezdte, hogy a szövetkezetpolitikát ma még sajátos kettősség jellemzi. Már javában készülnek, részben készen is vannak a termelőszövetkezetek működését célzó jogszabályok, amelyek a szabálytalan gazdálkodást megtorló intézkedéseket is tartalmazzák, de az Állam bácsi még nem látja elérkezettnek az időt, hogy alkalmazzák is azokat. . . Hacsak nem szerez tudomást kirívó esetekről, visszaélésekről, megmarad a rokonszenvező tartózkodás pozíciójában. Most az a központi elvárás, hogy a szövetkezetek birtokhatáraikon belül, helyi sajátosságaik szerint, az ösztönzők és szabályozók keretei közt kipróbálják lehetőségeiket és főleg bizonyítsák életrevalóságukat. Az állam most a nyereséges szövetkezeteknek örül, s nem firtatja miből, miként és hogyan áll össze a nyereség ... Konkrétan: ha Köteles elvtárs a bizonylatolás késése miatt hozzávetőlegesen sem tudja meg zárszámadásig az őszi-téli mezőgazdasági munkák értékét, csapjon a hasára, írjon le egy hétjegyű számot, adjon hozzá másfél milliót, s azt állítsa be a mérlegbe, a „mezei leltár” elnevezésű rublikába. A tényleges tartozásnál kevesebbet szerepeltessen, a követelésnél viszont többet. Az állatok értékét ne a mérlegelt, hanem a fölé becsült súllyal és értékkel írja be. Kössön egy-két fiktív üzletet, vagyis utaltasson át pénzt olyan áruért, ami talán nincs is, s azután január másodikén az esedékes üzemviteli hitelből vásárolja vissza, amit csak papíron adott el, s hogy mindnyájan jól járjunk és a m i n y á j u n k se zúgolódjék, a hitel maradékából a pénztár fizesse ki a decemberi munkadíjakat, de a mérlegben 6—700 ezer forint tiszta nyereség mindenképpen szerepeljen! A döbbenettel és csodálattal telítődött csendben a főagronómus azt mondta, hogy Köteles Adus azért agitált olyan szívósan Botlik mellett az elnökválasztási kampányban, hogy legyen végre fölötte is egy olyan ember, aki gondolkozik helyette. 9
