Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 6. szám - Nagy Olga: Értékrend a mesében
Jakab István meséiben a hős a harc előtt imádkozik, reszket félelmében, ám mégis becsülettel vállalja a harcot, amely rá van mérve. A mesemondó nem a vitézi erényeket hangsúlyozza, hanem a kötelességvállalást. És mivel Jakab István a szerelmet a saját életében nagyra értékeli, meséiben egyetlen alkalmat sem mulaszt el, hogy a szerelmet, mint legfőbb értéket hangsúlyozza. Hőse a hagyományos módon elnyeri a királylány kezét, de otthagyja, és feleségét nem a próba fejében nyeri el, hanem azért, mert megszerették egymást és megharcol szerelméért. Egy román havasi mesemondó azt, amit a mese a csodás fogantatással old meg, ő úgy meséli, hogy a hőst megismerkedteti a királylánnyal és — invariáns módon —valódi szerelembe keverednek. Ezt láthatóan élvezettel és nagy részletességgel mondja el. Sőt a szerelmi légyott leleplezését is többször írja le, mindig másként. Cifra János koronkai mesemondó meséiben a vitézség és a hősiesség igen nagy dolog. Noha — miként ezt mesében és mesén kívül is többször kifejtette — ma már nincs vitézség és hősiesség. Ehelyett — mint mondotta — erőszak van. De hinni kell a vitézségben és a hősiességben, mert az valamikor igen szép volt. És azért kell emlékezni reá, hogy ezáltal nevelődjék a mai fiatalság. Ezért — bár racionális gondolkodása miatt — valamint épp azért, mert hiszi a mese valamikori igaz voltát — a hős tetteit mindig racionális indítékokkal látja el. A vitézi párbajokat nem nagyolja el, igen részletesen írja le a „keresztyén” vitézek harcát a sárkányok ellen. Ugyancsak ő minden bajvívás előtt külön erkölcsi prédikációt mondat hősével, amelyben a sárkánynak elsorolja gonosz tetteit, hogy elveszi a város vizét, elrabolja a királylányokat, tehát alaposan megindokolja, hogy miért kell most a sárkánynak elpusztulnia. Meséiben mindig a legszigorúbb paraszti morál érvényesül: témáiban alkalmat talál arra, hogy kifejtse: az asszonyok természetüknél fogva hűtelenek és ezt büntetni kell. A házasság számára szent intézmény és novellisztikus meséiben az asszony hűtlenségét áverésnél is keményebb büntetéssel sújtja.24 Dávid Gyula marosvécsi cigány mesemondó, aki éveken át eljárt a nagy munkatelepekre és a vándor életmód számára létszükségletté vált, meséiben hőseit mindig új és új utakra küldi, újabb kalandokban részesíti. Amikor a hős elnyerte a királylány lezét, azt azért nem fogadta el, mert hírét vette, hogy még van egy ismeretlen ország, ahol ő még nem volt és előbb el kell oda is jutnia. Tehát a hős tovább folytatja útját és kalandjait. Így nem egy mesét, hanem egy egész mesefűzért mond el. Éhhez a mesehallgatók igénye is hozzájárult, de a mód, ahogyan ezt teszi, az indítékok mindig a mesemondó saját invenciói.25 Kocsis István Büszke ugyancsak Maros megyei mesemondó hősei viszont semmilyen vándorútra nem mennek feleslegesen, nemcsak azért, mert mesei stílusát az egyszerűség jellemezte, hanem mert a hős legtöbbször még a királyságot sem fogadja el: megelégszik egy zsák arannyal, amellyel hazatér, otthon földet vesz, házat, istállót épít, minden bele valót, ami a paraszt ember számára a jólétet jelenti, megszerez. Az ő számára a legfőbb érték a főid és a telek.2r> Más vonatkozásban több ízben idéztem azt a párhuzamot, amelyet két olyan széki mese között állítottam fel, amelyeknek témája közös volt, és azonos olvasmányélményre vezethető vissza. A hős, amikor huszonnégy órára elnyeri a királyságot, azzal vágyai szerint élhet, akkor az egyik mesében nem tesz mást, mint azt, hogy él a hatalmával és valódi királyként él: arany mosdótálból mosdik, királyi ételeket eszik, királyi italokat iszik. A másik mesemondó szerint viszont a szegény ember hőssé válik: a király kincsestárát kiüríti és szétosztja a szegények között. íme: az azonos mese két mesemondó kétféle értékrendje szerint alakul.27 70
