Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 6. szám - Nagy Olga: Értékrend a mesében
A mesehős másokkal szemben mindig önmagához, hitéhez hűséges, egy olyan korban és világban, amikor és ahol a külön gondolat, az eltérő viszonyulás bűnösnek és gyakran „közösségellenes”-nek minősül, a mese hőse példamutatóan hirdeti azt, hogy a személyiség integritásához hozzátartozik az önmagunkhoz és eszményeinkhez való hűség. A kívülvalóság,a másság,a különb, a rendkívüli. Mert a hős környezetében mindig a rendkívülit jelenti (még akkor is, ha látszatra a legutolsó), de épp a mese által lép ki és vállalja a csodát, a rendkívüli dimenziót. A mesehős mindig vállalja a kockázatot: amikor két testvérével indul el, azok fele útról visszafordulnak, mert megijednek a nehézségektől, de a hős nem hátrál meg. Olyan kastélyban, mely hírhedten ördögök vagy rossz szellemek találkozóhelye, ő szállást vesz magának. Leszámol az ördögökkel is. A mesét éppen az teszi a humanitás gyönyörű példájává, hogy benne az ember (a hős) nem alárendelt szerepet játszik. S ha csoda történik, a mítosszal ellentétben, a csoda mindig az ember javára, az ember érdekében történik. A mitikus lények (akár legendás lények, akár állatok, növények, kozmikus elemek,) mindig neki segítenek. Ez a diadalmas és már-már szentségtörő emberi gőg biztosítja a hős számára azt az integritást, amely nélkül nincs és nem is lehet értékről és értékrendről beszélni. A hős éppen személyisége által képviseli a paraszti értékrend teljességét és beteljesülését.9 A MUNKA MINT ÉRTÉKRENDI TÉNYEZŐ Számtalan olyan mesemotívum van, amely a szorgalom, a jól végzett fizikai-paraszti munkát dicséri. Ez az olyan mesetémákban fordul elő, ahol a hős kitaszított, szolgálatot kell keresnie, mai szóhasználattal „lenti munkával” kell megkeresnie a kenyerét. Ezért áll be lovak mellé gondozónak, kocsisnak, libapásztornak, szakács inasnak, kertészinasnak és így tovább. Egy gyergyótölgyesi mesében a király benéz az istállóba, hogy megnézze a lovait. A hősünk gondozta lovak szőre fénylik a keféléstől, jól tápláltak stb. A király azért a leánya kezét ajánlja fel a fiúnak. Egy ilyen betoldás csakis az olyan közösség számára jelent értékrendi tényezőt, ahol a lovakhoz való értésre sokat adnak. (Ozsváth Sándor havadi adatközlőm azzal dicsekedett, hogy fiatal korában híres lógondozó volt. Még a katonaságnál is feltűnt. Amikor meghalt, a lelkész —rokonai kérésére —a lovakhoz való hozzáértését mint legfőbb erényét említette.) Más példa: A hős kertészfiúnak áll be és keze nyomán valóságos aranyvirágok nyílnak. Persze a királylány beleszeret a kertészfiúba. Egy görgényvölgyi román mesében a királylány azért szeret belé a hősbe, mert nagyon ügyesen végzi a dolgát, mint felszolgáló inas. Külön témák azok, amelyek az asszonyi szorgalmat fő értékmérőnek tekintik. A szorgalmas leány és a lusta leány témája a legtipikusabban és legtisztábban fejezi ki a szorgalom nagy értékét, illetve a lustaság rendkívül káros voltát, ennek súlyos büntetését. A leány, akit elűznek, beáll szolgálni. Már útközben a szolgálat felé férges fát, kormos kemencét tisztít vagy a patakot kell a szennytől megtakarítania. A hála nem marad el: a fa gyümölccsel, a kemence kenyérrel, süteménnyel, a patak friss vízzel kínálja, sőt üldözői elől is ők rejtik el. Később vénasszonynál (boszorkánynál) kell szolgálnia* és olyan jól végzi munkáját, hogy a faládikóban, amelyet fizetségképpen kap, drága ékszereket talál. A lusta lány ugyanúgy találkozik útjában a fával, a patakkal, a kemencével, de nem hajlandó olyan piszkos munkával vesződni. Ő is a boszorkányhoz áll be szolgálni, szolgálata fejében a két felajánlott ládikó: a fa és az aranyozott ládikó közül az aranyosat választja, de büntetése kemény: amikor a ládikót kinyitja, abból kígyók 61
