Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 6. szám - B. Kovács István: Mesehagyomány és hagyományozás Gömörben: egy baraccai példa
B. KOVÁCS ISTVÁN MESEHAGYOMÁNY ÉS HAGYOMÁNYOZÁS GÖMÖRBEN Egy baraccai példa „A teljes tudást kell gyűjtenünk: az egyéni emlékezet őrzi ily módon a kisebb-na- gyobb közösség emlékeit, egyéni és közösségi együtt is jelentkezik, elválaszthatatlanul.” (Ortutay Gyula) I. Első népköltészeti gyűjtéseimet Gömör egyik sajátos csücskében a gazdag hagyományairól híres Medvesalján folytattam. Egy ottani, alkalomszülte beszélgetés során döbbentem rá, hogy miközben távolabbi falvak meséit és dalait gyűjtöm, szülőfalum, Baracca népköltészeti hagyományai teljességgel ismeretlenek előttem. Nemzedékem jóformán semmit, vagy csak nagyon keveset örökölt a helyi, paraszti hagyományokból. A meséket nagyobbára könyvekből tanultuk meg, dalkincsünk pedig néhány közkeletű népdalon kívül teljes egészében magyar nótákból állott. Ilyen előzmények után fogtam hozzá a „felnevelő születáj” bennünket már érintetlenül hagyó, inkább csak öregek emlékezetében élő és mindinkább fakuló népköltészeti hagyományainak feltárásához. 1975 egyik koraőszi napján kerestem fel első ízben a falu alsó végén lakó Tóth Balázs- né, született Csák Margit nénit, akit jó szótehetségű, „szavas” asszonyként tartott számon a falu népe. Az első gyűjtést még számtalan követte az évek során. Többnyire a vasárnap délutánonként, a litánia befejeztével kopogtam be hozzájuk, hogy vallatóra fogjam kallódó hagyományaink felől. Mindenkor szívesen és készségesen fogadott, a vele töltött órákat okkal sorolom eddigi legszebb gyűjtői emlékeim közé. A kezdeti, tájékozódó gyűjtések után, a mindegyre szaporodó anyag gazdagsága és műfaji sokrétűsége láttán merült fel bennem a lehetőség: a Margit néni által ismert viszonylag „teljes” népköltészeti hagyomány megörökítése. Úgy, abban az értelemben, ahogy ezt Ortutay Gyula idézett gondolatai kifejezik. Hozzá kell azonban tennem, hogy a kiragadott gondolatokat én a szerző eredeti szándékától eltérően értelmeztem. Ismert ugyanis, hogy Ortutay a jelzett idézetben is — és sok más alkalommal — a kiváló tehetségű mesemondók repertoárvizsgálatára gondolt. Egy-egy nagy szavú mesélő teljes „repertoárjának megismerése és a tájék egyéb, társadalmi, gazdasági, történeti és egyéb tényezőivel való relációinak felderítése a cél” — írta egy másik munkájában. Én ezzel a műfajilag korlátozott egyéniségvizsgálattal szemben a népköltészeti hagyomány egészét helyeztem érdeklődésem középpontjába és elsősorban arra próbáltam választ keresni, hogy egy eredendően közösségi indíttatású hagyomány hogyan realizálódik a közösség egyes tagjainak, jelen esetben Margit néninek a tudatában. E szempontot érvényesítve kerestem a választ egyén és közösség viszonyának, a szóbeli hagyomány alkotásfolyamatainak sokat vitatott kérdéseire is. A Margit nénitől összegyűlt anyag nagyságát és sokrétűségét jelzi a több mint 110 mese, 40 monda, közel 30 ballada, több mint 200 népdal, találós mesék és kérdések, 51