Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 1. szám - Kelemen Lajos: Kertvendéglő: Erzsébetnek: Férfihang: versek
KELEMEN LAJOS KERTVENDÉGLÖ Ittunk; bömbölt a szomszéd asztalnál a rádió, vártam: akadna bár torkán a hír hatalmak örökös egymás-rugdosásáról; túl a reményen mennyit szabad még vesztenünk? — csak gurgatjuk vertségünk zokszavát, fanyar kortyait, s talpunkig, mint sár, magaslataink lecsorganak; elgőzölő habos csatok, szomjúság fénylik az ingó poháron — köszönj, míg veszed táskád, kabátod, látod: az egek telkén más fény építkezik, árvasága jobban éget, mint világossága, s te halkulván az alatt bontasz — s bízol mindent a részegségre. ERZSÉBETNEK Most érkezel haza, a küszöbre lépéseid várni magányom kiáll elébed; ott-túl kullogó, árva csordaként vonszódik a forgalom, s a hajladozó fák elvált levele, mint szárnyát terpesztő lepke ér a földre, szól a csönd mögül valami darabos moraj; bámészkodom az utcai lámpák alatt, a sáncon szikra fénytől lobot vetett üvegcserép, s tovább: a semmivel kell szétnézni a sötétben, tűnődtem pedig ma is híven, törtem magam, akár a szárnyán hentergő bogár a sárban; beláttam: egyedül kevésre visz a jó, menekszik bár, mint a kölyök bennem; szegény, megütve rég vénemberfők tapasztalatával. 26
