Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 5. szám - Ember Mária: Kamasz még az este: Telek-ügyben: elbeszélések

EMBER MÁRIA

KAMASZ MÉG AZ ESTE

— Rendes nagymama gyorsan hal meg — mondta Vakarcs.

Puli felnyerített.

— Zajtalanul és panaszmentesen. így érted?

Vakarcs elsápadt. Lilábbak lettek a pattanásai.

— Nem vicc. Nézd meg az osztálytársamat, a Berizlayt. Belézuhant egy csaj. Aztán a csajnak egy reggel kifújt a nagymamája. A Berizlay már oda is költözött.

— A csajhoz? A nagymama kéglijébe?

— Ja.

Ezen eltöprengtek.

— És biztos, hogy jó lesz? — kérdezte Puli.

— Az már egál.

— Vili — mondott mégis ellent Puli. — De hogyha nem lesz jó, a te Berizlayd mehet vissza az őseihez gyereknek.

— Vagy közben feldobja a tappancsát az ő nagymamája is.

Nevettek.

— Nem minden nagyinak van külön kéglije — szólalt meg Veronka.

Kaciba, akinek már kezdett kiütközni a szakálla, a rádióújságot tanulmányozta.

— Srácok — mondta —, tizenhat perc múlva jön a „papa om mov mov”.

— Pápá um mau maunak mondják a nyomorultak. — Ez Székács volt a szoba sarkából, unatkozó hangon most is.

Ági előredőlt a Székács öleléséből, ő még jobban tudta:

— Pápá u mámá. Majd figyeljétek meg.

— A papa meg a mama?

— Nem egészen. Úgy csinál, mintha a papát szólítaná, de a mamát hívja.

— Nem egál?... A lényeg a baromfiudvar. A baromfiudvar vicces... hangjai. Mintha valaki hápogna. Jó laza szám.

— Ezek mindig prímák. Ezek a Golden bícsék.

— Bícs Bojsz, te nyomott.

— Nekem kilenc.

Veronka még mindig azon rágódott, amiről a Puli meg a Vakarcs beszélt az előbb.

— Nincs minden nagyinak ... egy külön kéglije — ismételte el, és rázta a haját, nézte, repül-e a korpa. — Nálunk is velünk lakik a nagyi.

Puli, aki mostanáig a bajúsza helyét birizgálta, felnyújtotta a két ujját, mint aki fontos felismerésre jutott.

— A javak igazságtalan elosztása — mondta.

Röhögtek.

— így aztán Veronka hiába zuhanna bele bármelyikünkbe.

Vakarcsnak is sikere volt. Egyedül Veronka sértődött meg.

— Te kis hülye fasz — kiáltotta, és egész testében rázkódott.

Klári, akinek eddig a hangját sem lehetett hallani, kényes macska módjára megnyúj- tóztatta a derekát, aztán felállt, ringatózó léptekkel elment a magnójáig és lenyomott egy billentyűt.

„Kamasz még az este ...” — búgta gombnyomásra egy férfihang.

Kaciba is felállt, odasétált Klári mellé, átkarolta a vállát.

5