Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 5. szám - Pákolitz István: Bukolika: Ballábbal: Bakacsin: versek
PÁKOLITZ ISTVÁN BUKOLIKA (A WEÖRES-EMLÉKKÖNYVBE) Nem halaványul a monda: a makk-ropogászati konda Klasszikusan röfögött Csönge viránya fölött. Gyűrkőzék is a pásztor, a szöcske kamasz-jokulátor, Glancolván az eszét, kotla picinké mesét. Turcsi pofával a vártán álla a mangalic-ártány, Majd fölsírt em(e)se: ringat-e vajh e mese? („Lány jön a kis bürün által, éneke fecskemadár-dal, Ring dudi-szép didije: métrum a lépteire. Dűl daliánk szeme-gombja, nyála-csurogva, pirongva Múlat a szép jövevény rezge cipó-csipején-------”) Únja, röfögve-visongva fut szanaszéjjel a konda, Ustorral magyaráz ifjú Horácz, a kanász. BALLÁBBAL BAKACSIN Ködfátyolban tűnődik az obsitos barackfa Hóharmatot virágzik a taskonyafa gallya, Boreas cihelődik: veres az egek alja. Vörösbegy pirók cinke csipás szemekkel pislog Hold szarva kajlán bökdös a hajnal-reszketésbe A tyúkok már elültek, kék-harangszó-fohászok lengedeznek az estben: pillangó szárnyú zászlók. Sötét hírforrásokból fekete vér szivárog Felhő-dunyhacihábál pihe-toll milliárdja A pitymaliat puruttya megint ballábbal kelsz föl száll a bakacsin éjben reménykedő világra.
