Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 4. szám - MŰVÉSZET - Sümegi György: A közösséghez tartozás: iskola: beszélgetés az erdélyi képzőművészetről
titkához és a művészekkel szinte közösen próbáljuk megfogalmazni a nagyközönség számára a jelenkori romániai magyar művészet célkitűzéseit. Milyenek a romániai magyar művészetkritika, művészeti írás eddigi eredményei? Banner Zoltán: Közvetlenül a felszabadulás után két műkritikusunk működött rendszeresen: Borghida István és Ditrói Ervin. Borghida István, a kolozsvári képzőművészeti főiskola művészettörténeti katedrájának magyar nyelvű előadója (nemrég hunyt el), Ditrói pedig hosszú ideig a kolozsvári művészeti múzeum igazgatója volt, jelenleg nyugdíjas. A középnemzedéket Engelné Szabó Ilona —szintén a kolozsvári művészeti múzeum muzeográfusa — és én. jelentem. Minket már egy nagyobb számú fiatal nemzedék követ, akiknek az első írásait az UTUNK hasábjain éppen mi közöltük először: Murádin Jenő, Mezei József, Gazda József és Mészáros János. És természetesen a képzőművészek közül is sikerült megszólaltatni néhányat, elsősorban a kolozsvári Tóth Lászlóra gondolok, a nagyváradi Jakobovits Miklósra, a sajnálatosan korán elhunyt marosvásárhelyi Nagy Pálra és Balázs Imrére. Ha megkérjük, majd minden képzőművész szívesen ragad tollat, hogy elmondja a véleményét korunk művészetének néhány kérdéséről. Művészeti könyvkiadásunk — mely a Kriterion Könyvkiadóval egyidős — gerince a kismonográfiák sorozat, eddig 24 kötettel (Balogh Ferenc: Debreczeni László; Banner Zoltán: Bordi András, Máttis-Teutsch János, Mohy Sándor, Szervátiusz Jenő; Borghida István: Krizsán János, Leon Alex, Ziffer Sándor; Bunta Magda: Az erdélyi habán krámia; Bunta Magda—Katona Imre: Az erdélyi üvegművesség a századfordulóig; Ferenc Zsuzsanna: Molnár József; Gazda József: Gyárfás Jenő, Nagy Albert, Nagy Imre; Jánosházy György: Bene József, Incze János; Mezei József: Balogh Péter; Murádin Jenő: A Barabás Miklós Céh, A Ferenczy művészcsalád Erdélyben, Gy. Szabó Béla, Klein József; E. Szabó Ilona: Fülöp Antal, Szolnay Sándor; Vilhelm Károly: Festett famennyezetek). Ezenkívül a fiatalabbik kiadó, a kolozsvári Dacia Könyvkiadó — amelynek magyar tagozata is működik — megalakulásakor tőlem is kért terveket, elképzeléseket. Akkor indítottam meg az itteni művészek memoárjainak a kiadását, amely nyolc—tíz kötetből álló sorozat lesz és amelyből eddig megjelent Mikola András: Színek és fények című önéletrajzi visszaemlékezése, egy válogatás Szolnay Sándor levelezéséből A világ legvégén címen, Nagy Albert: Rózsikaédes című könyve, egy Márkos András-, egy Popp Aurél- és egy Mohy Sándor-kötet. A fölsoroltak után milyen önálló kötettervek vannak még és a szerkesztésük mellett milyen saját munkán dolgozol? Banner Zoltán: Talán furcsa, de szinte büszkébb vagyok erre a memoár-sorozatra, mint a monográfiákra. Bennük a képzőművészet itteni legnagyobb alakjait szólaltatom meg a művészetről, hiszen ők tudják igazán, hogy mit kellett mondjanak és hogyan kellett mondaniuk a maguk idejében. Vagy napjainkban is, itt közöttünk, mellettünk, velünk együtt. Az ő szavaikból, az ő vallomásaikból, a közlésre nem szánt ars poétikákból merítem az erkölcsi erőt és a művészetírói céltudatosságot a saját munkámhoz. Szeretnénk még kiadni — 1945 óta először — Barabás Miklós önéletírását, majd Vetró Artur szobrász írásait s aztán vegyes kötetek következnének. Több képzőművészünk művészeti jelenségekről szóló cikkei — melyek különböző folyóiratokban láttak napvilágot — kerülnek kiadásra. Sőt, talán lesz egy Fadrusz-kötetünk is, amennyiben sikerül megtalálni Fadrusz János 26 lappangó levelét. Milyen a saját eddigi művészettörténeti föltáró-földolgozó-publikáló munkád iránya, hogyan haladtál a kisebb írások, az apróbb adatoktól a nagyobb összefüggések és összefoglalók felé? 86
