Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 4. szám - MŰHELY: 200 ÉVE SZÜLETETT KŐRÖSI CSOMA SÁNDOR - Kovács Sándor Iván: "Én lehetek tehát magyarnak példája": Zrínyi Miklós epigrammáinak két ciklusáról
hiányzik a különösen gyenge szerkesztőkészségű Liszti László Magyar Mdrs-ának Miksával záródó Reges Hungáriáé-sorozatából is, amely nem több, mint Zsámboki sorozatának mechanikus, még a címeket is másoló követése. Térjünk vissza még egyszer a Syrena-kódex és a bécsi kiadás ama közös jellegzetességéhez, hogy az ATILLA mindkettőben nagybetűs főcím és ezt követi az £pigrammata megjelölés. Hogy ebből korábban egy Attila-epigrammaciklusra következtettem, korrigálandó elgondolás. De nem lehet véletlen mégsem, hogy Zrínyi ezt a sorrendet mind akódexben, mind a kiadásban érintetlenül hagyta. (A horvát kiadás sorrendváltoztatásának itt nem részletezhető speciális okai vannak!) Zrínyi az ATILLA — £ pigrammata sorrenddel az Atilla—Buda -kompozíciónak valószínűleg nem a ciklus-voltát, hanem azt a vonását akarta jelezni, hogy a két epigramma főalakja Attila. Ilyen értelemben mel- lékepigrammaa Buda, a kompozíció pedig nem három, hanem két szorosan összetartozó darabból áll. Voltaképpen Atilla—Buc/o-epigrammakompozíciónak nevezhetnénk, aminek nem epikus nyitottsága, hanem a zártsága és egysége hangsúlyozandó. Az Atilla—Buda-kompozíció már csak azért sem lehet ciklus, mert a király-epigrammák ciklusa nem készült el: csupán ez az első darab maradt fenn belőle. Az Atilla—Buda tehát nem egy hun eposz csírája, hanem egy éppen elkezdett s azonmód abbamaradt király-epigrammasorozat első tétele. Bizonyítja ezt az a tény, hogy a Syrena-kódexben az Atilla—Buda a 168a, az eposz hőseiről szóló négy epigramma a 168b—169a lapon olvasható, de ettől kezdve 11 üresen hagyott lap következik s majd csak a 175. lapon tűnik fel a Feszületre. Az Atilla—Buda és a Feszületre szövegét még az íródeák másolta be a kódexbe, utána várt: várta a király-epigrammasorozatot, ennek maradt ki a 11 üres lap. Az időzavarral küszködő Zrínyi azonban nem készült el a tervezett folytatással, csak hőskölteménye alakjairól írta meg az epigrammákat. Azokat is az utolsó órában, már az íródeáknak sem adhatta oda a kéziratot, maga kényszerült a bemásolásra. Mivel a saját kezűleg lemásolt epigrammák közvetlenül az Atilla—Buda mögé kerültek, Zrínyi szemmelláthatólag le is mondott a további király-epigrammákról. A rekonstruálható terv fényében mégis fel kell tennünk a kérdést: milyen jelentést szánt Zrínyi annak az összefüggésnek, ami az eposz és a király-epigrammák között adódott volna? Eposza nemzeti érvényességét akarhatta ezáltal is erősíteni; azt sugallani, hogy Szigetvár példája nem kisebb nagyságrendű, mint egy-egy vezéré, királyé; hogy nemzeti történelmünk lelkesítő hősgalériája Attilával kezdődik, és nem is csak a szigetvári Zrínyi Miklósig tart, de beletartoznak a Szigeti veszedelem kisebb hősei is. Hunyadi Jánost és Mátyást biztosan szerepeltette volna, hiszen a nem királyi családból származó Hunyadiak kultuszában, Hunyadi és Mátyás megítélésében dédapja és önmaga kapcsolatai, legmerészebb dinasztikus tervei fejeződtek ki. „Hunyadi Jánosnak fia Hunyadi Mátyás volt, s nem elég-e az? Mutasson ilyen apát s ilyen fiat nekem egy histo- ricus, aki ezer esztendőre fonja is némely királynak genealógiáját” — kiált fel a Mátyás- tanulmány-ban, majd hozzáteszi: „Hunyadi János Mátyásnak tartott világosságot; annál a szép carbunculusnál látták meg Mátyást a magyarok... Az atyja érdeméért lén király”. Klaniczay Tibor joggal következteti, hogy Zrínyi „saját királyságának programját alkotta meg” a Mátyás-tanulmány-ban, s „amikor arra utalt, hogy Mátyást nagyszerű apjának a fénye mellett vették észre a magyarok, arra is gondolhatott, hogy őt is észre kell, hogy vegyék dédapja fényénél, amelyet éppen ő tett olyan messze ragyogóvá és akit már a Vitéz hadnagy-ban egysorba állított a legnagyobb hadvezérekkel, köztük Hunyadival is”. Zrínyi király-epigrammái nem készültekéi, de történelmünknek azok a nagy alakjai, akikről egy-egy epigrammát mintázott volna, megjelennek tanulságképpen prózai munkáiban, s ezekből költői ítéleteire is következtethetünk. De feltűnik prózai műveiben az Atilla—Budo-problematika is: „Neked pedig király — írja Mátyásról Hunyadi László halálával kapcsolatban —az Fátum nagy könnyebbséget szerzett 76
