Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 3. szám - SZEMLE - Tüskés Tibor: Vajda Gábor: Források és partok: [könyvismertetés]
Olyankor azt is elnézzük, hogy túl könnyen bánik az olyan jelzőkkel, mint „klasszicista”, „romantikus”, „konformista”, hiszen a szövegkörnyezet a fontosabb. A rövidség néha zsúfolttá teszi kritikáit, és sommás, elnagyolt Ítéletekre kényszeríti. Mint kritikus érzi és átéli a jugoszláviai magyar értelmiség felelősségét: úgy akar szólni az irodalomról, hogy közönséget neveljen. Szerencsére idegen tőle a szakmai bezárkózás, az a törekvés, amely a jugoszláviai magyar értelmiség egy részére sajnos jellemző: hogy elszakadjon a közösségtől, amelyben munkáját végzi. Vajda Gábor jól tudja, hogy a dilettantizmusra semmi sem adhat mentséget: se az, ha valaki magyarul ír, se az, ha valaki az újmódi avantgarde mezében jelentkezik. Ha hajlik is néha arra, hogy újként üdvözöljön olyant — például a rímtelenséget, vagy „a rútnak és furcsának a költői alkalmazását—, amit Baudelaire-ék vagy Kassákék már ifjúkorukban rég megcsináltak, általában sikerrel folytatja a kritika „két- frontos” harcát: a sekélyesség, az avas konzervativizmus és az újmódi avantgarde, a tartalmatlan modern kedés leleplezését. A jó kritika mindig az irodalom része, s a színvonalas kritika a megszólalásban, a stílusban is igyekszik felnőni az élő szépirodalom értékeihez. Vajda Gábor kritikáinak nagyobb az eszmei „hozadéka”, mint az Eliot-i cél megvalósításához szükséges kifejezőerő, nyelvi megszólalás. Néhány keresett kifejezése — életesül, megtörténhe- tőség, önmozgás, szöveg, jelentésszint, vonatkozó stb. — legföljebb a múló divat hatása; ingerlőbb, amikor sűrű tagadó mondatokkal, negatív állításokkal közelíti a vizsgált jelenséget, és fölösleges névutókkal cifrázza — rejti el — a kifejezendő gondolatot. A nem ritka nyelvi ficamok közül egyetlen félmondatot idézünk: „E címük szerint nem is említett művek révén felidézett benyomások alapján leszögezhetjük, hogy . . .” Vajda Gábor fölkészült, igényes kritikus. Azt mondják, a jó művekről könnyű jót írni, könnyű dicsérni. Vajda Gábort föl készültsége alkalmassá teszi, hogy a vajdasági irodalom vadhajtásait is kemény kézzel nyesegesse. Tehetsége arra sarkallja, hogy szemhatárát tágítsa, s a vajdasági szépírók művein kívül az anyaország irodalmát is vizsgálja, kritikusi mércéjét az egyetemes magyar irodalom mellé állítsa, kritikai képességével, ítéleteivel a teljes kortársi magyar irodalmat gazdagítsa. (Fórum Könyvkiadó 1983) TÜSKÉS TIBOR FOLYÓIRATUNK SZERKESZTÉSÉBEN KÖZREMŰKÖDNEK BUDA FERENC (főmunkatárs) FŰZI LÁSZLÓ GOÓR IMRE KOVÁCS ISTVÁN PINTÉR LAJOS SÜMEGI GYÖRGY ZÁM TIBOR 95
