Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 3. szám - MŰHELY - Lengyel András: Gregus Máté a "publicista": egy esettanulmány vázlata
írásainak e rétege egészében a parasztság, szorosabban a kisbirtokos parasztság helybeli érdekvédelmi megszervezésének kísérlete volt, s mint ilyen, végső soron analógja a század elején kibontakozó paraszti törekvéseknek. Gregus azonban e cikkeiben sem lett pártpolitikus, mint Áchim L. András vagy Nagyatádi Szabó István; őt a parasztpolitika is csak mint a gazdasági szervezkedés egyik formája érdekelte. 1909 decemberében pl. Kisbirtokosaink és a magyar gazdák szövetsége címmel egy négyrészes cikkben beleszólt a Gazdaszövetség és a helyben újonnan létrejött Kisbirtokosok Szövetsége körüli vitába (Vásárhely és Vidéke, 1909. okt. 22., 23., 24., 25. és 28.). A kérdés, amire választ keresett, az volt, a gazdák melyiket támogassák, a helyi gazdaközönség ,,a kettő közül melyiket részesítheti erkölcsi és anyagi támogatásában”. Gregus a Gazdaszövetség mellé állt, a Kisbirtokosok Szövetségében a parasztság érdekvédelmi egységének megbontóját látta. Álláspontja mint politikai állásfoglalás vitatható, hisz a kisbirtokosok megszerveződése éppen a szegényebb gazdarétegek politikai jelentkezését tükrözi, tehát éppen előremutató vonása volt a parasztmozgalmaknak. Gregus azonban igazában nem politikusként nyilatkozott meg itt sem, szerinte a Gazdaszövetség elsősorban gazdasági érdekvédelmi szervezet volt s mint ilyennek az egységét féltette. Cikkében részletesen előszámlálja mindazokat a törekvéseket, amelyeket ő a Gazda- szövetség munkájában fontosnak tartott, s nem véletlen, hogy a programpontok szinte kivétel nélkül gazdaságpolitikai természetűek voltak. A Kisbirtokosok Országos Szövetsége pedig, amely ,,a holdak száma szerint osztályozza a gazdákat”, szerinte éppen ezt az érdekvédelmi egységet bontotta meg, s széttépte „azokat a kötelékeket, amelyek addig valahogy őket (mármint a gazdákat) összefűzték”. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a Gazdaszövetség, vagy a mögötte álló nagy- birtokos csoportok apologetája lett volna. Sőt, nagyon világosan látta, az adott helyzet igazságtalanságokat takar, a nagybirtokkal szemben a kisbirtok hátrányban van. De úgy ítélte meg, e helyzetben javulás mutatkozott, s az annyira-amennyire létrejött gazdaegységet még a további javulásért sem lett volna célszerű megbontani. Jellemző azonban, s ez nagyon érdekes, igazában mégsem a Gazdaszövetség támogatását szorgalmazta, hanem a Gazdasági Egyesületben folyó munkát. Szerinte a parasztság legcélravezetőbb szervezkedési formája a Gazdasági Egyesületbe tömörülés volna, csak ezt az egyesületet úgy kellene irányítani, hogy a gazdák valamennyi rétegét magába tömörítse s vezetőjük lehessen a gyakorlati gazdasági munkában. Ezért, mint írta, a gazdasági egyesületnek „át kell alakulnia a kor követelményei szerint, száműznie kell helyiségeiből a politikát, és szerveznie (kell) a gazdatársadalmat mindazokkal a törekvésekkel szemben, melyek a gazdák frakciókra, csoportokra osztását munkálják”. A fő feladat, szerinte, a gazdák szakszerű munkájának előmozdítása, ill. támogatása. Cikksorozata helyben nagy vitát váltott ki; a mágnások szekértolójának minősítették, s több állítását vitatták. A vádakra a Vásárhely és Vidékében újabb cikksorozatban válaszolt. 1910. január 8-án, 9-én és 12-én Gazdasági egyletünk és a kisbirtokosok, február 20-án, 22-én, 23-án, 24-én, 26-án és 27-én Gazdáink feladata, április 6-án pedig Kisgazdáink érdeke címen cikkezett. Ezekben nem adta föl álláspontját, sőt megismételte és részletezte azt. Ismét leszögezte: „Gazdáink azonban érdekeiket minden irányban megvédelmezni és ebből kifolyó kötelességeiket teljesíteni csak úgy és csak akkor lesznek képesek, ha nem szakadoznak csoportokra a birtokolt holdak száma szerint és nem alakítanak külön politikai pártokat, hanem a gazdasági egylet kebelében találkoznak össze és ott szövetkeznek, a gazdasági egylet pedig szakítva a múltak tradícióival, minden eszközzel és mindent elkövet, hogy a gazdákat előbbre vigye és azoknak javát szolgálja.” 83
