Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 3. szám - MŰHELY - Lengyel András: Gregus Máté a "publicista": egy esettanulmány vázlata
LENGYEL ANDRÁS GREGUS MÁTÉ, A „PUBLICISTA" — Egy esettanulmány vázlata — I Gregus Máté egyáltalán nem publicistaként, nem toliforgatóként él a szakmai köztudatban, hanem jeles parasztszemélyiségként, egy sajátos nagyformátumú paraszttípus megtestesítőjeként. A vásárhelyi pusztán, a város nagykiterjedésű tanyavilágában született 1861-ben, s ott, pontosabban az abból kinövő Vásárhelykutason élt egész életében. Parasztként kezdte, s paraszt is maradt mindvégig. Magasabb iskolát, társaihoz hasonlóan, ő sem végzett, szervezett oktatásban mindössze 3 évig vett részt, s e tanulmányait is csak egy tanyai, ún. laikus iskolában, laikus tanító irányításával végezte. Épp hogy írni, olvasni és számolni megtanították — a fő tantárgy, amelyre tanítója, Zaka Mihály kőművesmester oktatta, a vallástan volt. Önálló, fölnőtt életét is szokványos módon kezdte a szüleitől örökölt 16 kishold szikesen, s élete legnagyobb tette is „csak” az lett, hogy a maga erejéből, ügyességéből, a paraszti tradíciók fölvállalásával, de sok egyéni leleménnyel e kicsiny és gyönge gazdaságból virágzó mintagazdaságot teremtett. Igaz, olyan gazdaságot hozott létre, amely több volt a szokvány paraszti gazdaságoknál, s mint Féja Géza is írta róla, üdítő szigetet jelentett e tájon, s példát adott. Ráadásul az ő egyéni gyarapodása nemcsak saját javát szolgálta, emelkedésében húzta magával Kutast is. A pusztából, jórészt az ő ambíciójának s harcainak eredményeként tanyaközpont lett Kutason, munkája eredményeként megteremtődtek egy mintaközség alapjai. Tudjuk, olvasókört alapított, s a tanyaközpont szinte teljes infrastruktúrája valamiképpen neki, neki is köszönhette létét. Élete végén, Életleírásá-ban önérzettel írhatta: „Ma már a kutasi csárdában nem a csárdabeli szépasszony méri a bort a jókedvű vendégeknek, hanem az orvos gyógyítgatja a betegeket, mivel a csárdából orvosi lak lett. Most már van a Pusztának ember- és állatorvosa, patikája, közigazgatási központja, anyakönyvi hivatala, háromtanítós iskolája, óvodája, egy szép református és katolikus temploma, mellettük lelkész. Van Népháza, van fogyasztási és tejszövetkezete, távírda, posta- és távbeszélő hivatala, a vasúton élő- és darabáru rakodója, hetipiaca, köztemetője, csendőrsége és a Puszta 179 hősi halottjának emlékoszlopa. Van villanyvilágítása, nemcsak a magánházakban és templomokban, hanem közvilágítása is. S van malma, különféle üzletek és ipari műhelyek, úgyhogy a pusztaiak ma már nem kénytelenek se Orosházára, se Vásárhelyre járni az ügyeik elintézésére mint régen, mert Kutason majd minden dolgukat elvégezhetik.” (Életleírás. (1933) Magyar Gazdák Szemléje, 1938. 9. sz. 365.) Igazi községalapító, nagyformátumú gyakorlati ember volt tehát. E nagy eredmények azonban, melyek nevét máig megőrizték, nem véletlenül, s nemcsak egyéni ambícióból születtek meg — nagy praktikus érzék, sok invenció és sokféle területről való hatalmas tudás is kellett hozzá. Az invenció s a szervezéshez szükséges egyéb képességek, persze, minden bizonnyal Gregus genetikai örökségéhez tartoztak; vele születtek. A széles körű tudást azonban, amely feladatai megoldásához elengedhetetlen volt, maga szerezte meg magának. S tudjuk is, 1885-ben e vidéken ő kezdeményezte az egyik első tanyai olvasókört, a Pusztakutasi Olvasó Egyesületet, s élete során jól válogatott, 350 kötetes saját könyvtárt is maga köré gyűjtött. Tanyájába nemcsak a villanyt, de a telefont is bevezette — láthatóan tanult, tudatosan készült 77
