Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 3. szám - MŰHELY - Kökény János: 1919 izzásában: gondolatok az Optimisták írójáról

ját felhozva, a nem szép, de szükséges erőszak mellett áll ki: A felülről folytatott osztályharcot nagyszerűvé teszi az, hogy a munkásosztály proletáröntudattal s a nagyszerű cél szem előtt tartásával, erkölcsi irtózatát s ezzel önmagát leküzdve vívja végig.

így értelmezi a Kommunista Internacionáló céljait is (Proletáregység — Magyar Alföld, 1919. június 15.). ez nem a pillanatnyi jobb életért küzd, hanem „vállalja a bűnt, a szenvedést, a halált... a felszabaduló proletár által felszabaduló emberért”, hogy megszűnjön az osztályuralom, hogy csak „a gazdaságilag egyenlő emberek egymáshoz való szívbeli összetartozás érzése” uralkodjék. A pártkongresszusi vitával kapcsolatosan ezen az alapon hangoztatja a kommunista álláspontot a nemzetközi munkásmozgalmi orientációt, a párt elnevezését illetően. A munkáshatalomtól azt várja, hogy minél gyorsabban tegye feleslegessé az osztályokat, „egységesítse az embereket a testvériségben”. Látja, hogy ezt a proletárdiktatúra nemzetközivé válása előtt nem lehet megtenni, de szükségesnek ítéli az ehhez vezető út kimunkálásának megkezdését. A végcélt tekintve alapjában helyes koncepciójának hibája itt is megmutatkozott. Nem számolt kellően azzal, hogy (ha az osztályokat elválasztó határok nem is voltak minden esetben élesek, például Kecskeméten sem) a külső ellenforradalom gyűrűjében és a belső ellenforradalmi mozgalmak közepette a proletárdiktatúra osztályjellegét mindenképpen fenn kellett tartani. Az út című, utolsó kecskeméti cikkében (Magyar Alföld, 1919. június 18.) is a végcél felé tekint. A forradalom céljának önmaga megszüntetését tekinti, azaz nem az elnyomatást, hanem az általános felszabadulás lehetőségének megteremtését. Nézete szerint a forradalom előkészítő fázisában a szubjektív feltételeket jelentő spontán indulatoknak, majd a diadalmas forradalom fázisában ezeket szükségesen felváltó nemes erkölcsi érzések vezérelte tevékenységnek ide, a forradalom harmadik fázisába kell vezetniük. Úgy ítéli meg, hogy a mi forradalmunk — a proletárforradalmak nemzetközi győzelmével — a győzelmes második szakaszhoz érkezik, tehát hozzákezdhet „a későbbi szent és a forradalmat egyedül igazolni képes” célokat szolgáló erkölcsi tulajdonságok és cselekvések kimunkálásához. A kommunizmus ezen áhított világától ismételten s erős hangsúlytöbblettel az anyagi gondoknak „fölébe emelkedett ember” szellemi szomjúságának, „az egyetlen szép és tiszta szomjúságnak” az uralmát várja. E gondolat szépsége, de — a konkrét történelmi helyzetet tekintve — utópizmusa is kétségtelen. (Megítélésekor azonban nem feledhetjük el, hogy szerzője nemcsak a szellemi éhségre gondolt; a jelenben naponta munkálkodott a fizikai éhség leküzdésén is).

Sinkó Ervin nézetei az „összemberi”, a „humanisztikus” osztály nélküli társadalomról rokonok a marxizmus-leninizmus által felvázolt kommunizmus-képpel. Sinkó az ehhez vezető hosszú és nehéz történelmi utat gondolatilag megrövidítette. A jelen nehézségei fölé emelkedve, azokon túlmutatva akarta a sóvárgott jövő s a jövő emberének előrehozott képét — mintegy „ünnepi energiaként”, előrehajtó erőként emlékül hagyni a kecskeméti munkásoknak. Az út egyszersmind utolsó 1919-es magyarországi írásának is bizonyult. Megírásakor Sinkó már Budapestre készült.

A Forradalmi Kormányzótanács rendelkezése alapján június 19-én Berkes Ferenc váltotta fel a kormányzótanácsi biztos tisztségében. Ennek okára 1966-os levelében Sinkó úgy emlékezik vissza, hogy „többszörös kitartó sürgetéssel” kérte elhelyezését. (Egy el nem fogadott lemondásáról a Magyar Alföld 1919. május 31 -i híradása is tudósít). Ehhez nézeteinek alakulásán kívül hozzájárult az a tény, hogy nem érte el — mert ez lehetőségeit meghaladta — a birtokos parasztság állásfoglalásának gyökeres megváltoztatását s vele összefüggésben a város kielégítő élelmiszer-ellátását. (Távozási szándéka találkozott a radikálisabb politikát, a proletárhatalom diktatórikus oldalának előtérbe helyezését követelő helyi munkásvezetők törekvésével).

74